Nagy Ferenc: A nyíregyházi zsidóság pusztulása. Forrásközlés - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 33. (Nyíregyháza, 2004)
A nyíregyházi zsidók pusztulása
rekkelfegyelmező gyakorlatokat tartott. Más alkalommal a náluk lévő pénz, ékszer és egyéb értékek után kutatva... a gyanúsakat az őrszobára kísértette és ott ütések, verések között vallatta. E vallatás közben egy fiatalasszonyt, akinek 15 hónapos gyermeke volt, gumibottal vertek össze a vádlott és csendőrei. " 49 A három gyűjtő tábor közül a legzsúfoltabb a Nyírjes tanyán lévő volt. A nyíregyházi zsidóknak a kisebbik részét itt tartották fogva, a többségük Harangodon szenvedett. A nyíregyházi gettóban, majd a négy gyűjtő táborban (Nyírjes, Harangod, Simapuszta, Varjúlapos) az embertelen körülmények és a verések, kínzások következtében 31 fő vesztette életét. A Varjúlaposon elhunytakhoz hasonlóan 1946. június 26-án a Kótaji úti temetőben újratemették őket. 50 A gyűjtő táborok kiürítése, a deportálás május 14-én kezdődött. Ekkor Nyírj esről indítottak útnak egy csoportot, az úti cél Kassán keresztül Auschwitz II. Birkenau volt. Pontosan egy évre rá, 1945. május 14-én a Nyíregyházi Népbíróság előtt Schmiedt Ferenc a következő tanúvallomást tette: ,Az elmúlt év májusának egyik napján barátommal Gráffózsef Debreceni úti korcsmáros italmérésében tartózkodtam, a nyírjesi táborba koncentrált zsidókat a vasútállomásra vitték, hogy vagonírozzák őket. A menetben haladtak Gottdiner fakereskedőék, akik nekem jóembereim voltak és akartam nekik valami élelmet adni. Volt nálam egy nagydarab juhsajt, valamint más élelem is. Mikor ezt a szándékomat észrevette B. rendőr törzsőrmester, rám ordított és megütött. A kiabálásra odajött egy fiatal rendőrtiszt, aki motorkerékpáron szaladgált, és amikor megtudta, hogy miről van szó, ordítani kezdett, hogy bevág engem is a zsidók közé. Mi ekkor eltűntünk és a Bácska utcán lévő daráló nyitott udvaránál néztük tovább a jelenetet. Ez a fiatal rendőrtiszt, N. f. motorkerékpáron cikk-cakkban vágott a tömegbe és botjával ütötte az embereket. A szadizmusnak milyen rettentő példája, az, hogy az amúgy is holtfáradt emberek soraiba belehajt motorkerékpárralés 500 méteren cikk-cakkban vágja a tömeget botjával. Nem hiszem, hogy ilyet normális ésszel végre lehet hajtani. N. J. tudomásom szerint útvonalbiztosításra volt kirendelve, és mégis előfordult egy eset, hogy egy ismeretlen nevű csendőr két fiatal zsidógyerekkel lábánál fogva húzatott egy kb. 70 éves öregasszonyt, akiről a ruha a húzás következtében lement. Az asszonynak az alteste a húzástól véresre volt sebezve. N J. ezt nem akadályozta meg, pedig ott cirkált motorbiciklivel állandóan és ellenőrizte a kiszállítást." 51 Május 20-án Harangodról és Simapusztáról vittek embereket, ekkor a harangodi tábort ki is ürítették. Május 22-én és 24-én ismét Simapuszta következett, majd 26-án és június 4-én a nyírjesi tábor. Ez az utoísó transzport, így június 4-én az utolsó foglyokat is elvitték. 49 Uo. 54-60. o. 50 Nagy Ferenc: Az életfeltételek biztosítása a nyíregyházi gettóban és a gyűjtőtáborokban. Szabolcs-szatmárberegi Szemle. 2004/2. 51 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár, XXV. 1. Debreceni Népbíróság iratai. Nyíregyházi Népbíróság iratai, 1945-1946. 100/1945.
