Nagy Ferenc: A nyíregyházi zsidóság pusztulása. Forrásközlés - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 33. (Nyíregyháza, 2004)

A nyíregyházi zsidók pusztulása

A bevagonírozás részben a nyíregyházi, részben a nagykállói vasútállomáson történt. A csoportokat gyalog indították útnak, csak a magatehetetlen öregek, betegek részére biztosítottak kirendelt (forspontos) fogatokat, május 2-től június 4-éig 1050-et. „A teherrakodó rámpát és környékét szoros csendőrkordon zárta el a külvilágtól. A megalázójelzők, szidalmak, ütlegek közepette és ellenére is lassan teltek meg a tehervagonok. A szerelvény minden kocsijának kisméretű ablakai szöges dróttal voltak ellátva. A mi közelünkben is volt, akit a szekérről félholtan dobtak a vagonba. Itt nem maradhat — szólt a félreérthetetlen parancs! Az elhurcolásunk óta eltelt 5 hét következményeként erőtlenné vált felnőttek, mozogni alig tudó gyerekek koszosan, rongyosan egymást segítve másztak fel a vagonokba. A zsúfoltság akkora volt, hogy a tolóajtót csak úgy lehetett a helyére gurítani, ha a már bent lévőket kívülről még ütik, vágják az egyenruhások. A vagonban két vödör és egy kanna volt WC, illetve víztárolás céljára. "

52 * * * A történelmi vármegyéinket Szabolcsot, Szatmárt, Bereget magában foglaló I. zóna 1944. június 5-ére zsidómentes lett. Elárvultak az izraelita iskolák, zsinagógák, közösségi házak, vallási intézmények. 1940-ben a Szarvas utcai zsidó iskolában még 250 kisdiák tanult. Csillogó szemmel, tudásra éhesen álmodták, tervezték itt a boldog jövőt. Lelkükben a reménység ezer sugarával fordultak a világ felé, mert hitték, hogy minden ember Isten mása. Nyíregyháza, 2004. április 16. Dr. Nagy Ferenc 52 Kovács, 2004. 78. o.