Nagy Ferenc: A nyíregyházi zsidóság pusztulása. Forrásközlés - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 33. (Nyíregyháza, 2004)

A nyíregyházi zsidók pusztulása

V. Hudanics történész állítása szerint itt tartották fogva Kárpát-Ukrajna egyik miniszterelnökének a fivérét, Fegyir Révait is. Hudanics a varjúlaposi fogolytábort „haláltábornak" nevezi, ahol 2000 ember volt és közülük sokakat kínoztak halálra.

45 A valóság ezzel szemben az, hogy a foglyok túlnyomó többsége ekkor úgynevezett menekült volt, a fogva tartás körülményei pedig nem a „haláltábort" idézték. Az internáltak napközben a környező gazdaságban dolgoztak, ellátásuk megfelelőnek volt mondható. 1939 szeptemberében a SZICS-gárdistákat a táborból elszállították, valószínűleg visszavitték őket Kárpátaljára. Helyükre lengyel menekültek érkeztek, akik 1940 januárjáig együtt éltek a zöld határon átszökött hontalanokkal.

46 Ebbe a táborba szállították 1944. április 16-án a politikailag megbízhatatlan zsidó férfiakat - többnyire családfőket — és ide zártak néhány családot is, akiknek kiválasztása az előre elkészített lista alapján a gettóba indulás pillanatában történt. Az érintetteket erről természetesen nem tájékoztatták. A kora hajnalban, a csendőrök által felvert embereknek 15 percet adtak, hogy élelmiszert, ruhaneműt pakoljanak össze. Ezen idő alatt a csendőrök elvették utolsó aranytárgyaikat is, majd az adott település gyűjtőterületére — a zsinagógába vagy az izraelita iskolába - kísérték őket. A szerencsétlenek igyekeztek megosztani csomagjaikat. A szülők egyike az élelmiszert, a másik a ruhaneműt cipelte. A gyűjtőhelyen aztán több családot különválasztottak, az apa ment Varjúlaposra az elemózsiával, az anya a gyerekekkel és a ruhaneművel pedig a nyíregyházi gettóba. A varjúlaposi gyűjtőtábort ekkor már csendőrök őrizték, és felügyelője, tejhatalmú ura SS tiszt volt. A csendőrök kegyetlenkedése a foglyokkal mindennapossá vált. A verések és kínzások célja a feltételezett ékszerek, aranytárgyak és egyéb értékek beszolgáltatása. A megpróbáltatások következtében több fogoly életét vesztette, míg mások öngyilkosok lettek. A halottakat, akiket ekkor a kis település temetőjében hantoltak el, 1946. június 26-án exhumálták és a Kótaji úti zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra.

47 A varjúlaposi gyűjtő tábor foglyait ma még ismeretlen okból május 2-án átszállították Nyírjes-tanyára. Május 14-én Nyírjesről indult az első transzport Auschwitz II. Birkenauba. A nyíregyházi gettóban a belső rendre elvileg a zsidó férfiakból szervezett gettórendőrség vigyázott. A gettólakók szörnyű életkörülményein a zsidó tanács igyekezett javítani. A tanácsot a polgármester utasítására alakították meg, mivel a gettósításkor a hitközség megszűnt. 44 Néző, 2003. 247. o. 45 Zakarpatszka Pravda, 1993. július 10. 46 Meleg Elek nyugalmazott francia-német szakos tanár, egykori táborlakó szíves közlése. 47 Kovács, 2004. 207. o.