Nagy Ferenc: A nyíregyházi zsidóság pusztulása. Forrásközlés - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 33. (Nyíregyháza, 2004)

A nyíregyházi zsidók pusztulása

Magyarország háborús szerepvállalásával, de leginkább az ország német megszállásával azonban az események minden számítást keresztülhúztak. Nyíregyháza és a történelmi vármegyék zsidósága földrajzi helyzetüknél fogva elsőként szenvedte el a holocaust borzalmait. A gettósítás A zsidók kényszerlakhelyre való költöztetését a közvélemény csak gettósításnak nevezte. A többszázezer főt érintő kormányhatározat végrehajtására az ország területét zónákra osztották. Vármegyéink — így Nyíregyháza is — az I. zónához tartozott. Itt kezdődött el a legkorábban a gettósítás és a deportálás. A terület „zsidótalanítását" azzal indokolták, hogy közel van a front, sőt egy része már hadműveleti terület, ahol a politikailag megbízhatatlan személyek jelenléte nem kívánatos. 1944. március 19-e, az ország német megszállása után megszaporodtak a zsidóellenes intézkedések. A megbízhatatlannak tartott személyeket sűrűn ellenőrizték, a zsidók számára külön - csökkentett értékű - élelmiszerjegyeket adtak. Megkezdték a kereskedelmi iskolák tanárainak a segítségével a vagyonleltárak készítését. Beszolgáltattatták a rádiókat, kerékpárokat, a könyvtárakból kitiltották a zsidó szerzők műveit. Április 5-én rendelték el a sárga csillag viselését, április 13-án pedig az I. zóna nagyobb városainak polgármestereit, rendőrkapitányait, csendőrparancsnokait tájékoztatták a gettósítás részleteiről. Maga az 1610/1944. ME. sz. rendelet ugyan csak április 28-án lépett hatályba, az I. zónához tartozó településeken a végrehajtását azonban már április 16-án megkezdték, sőt a baktalórántházi és a kisvárdai járás néhány községében már április 8-án a zsidó közösségi épületekbe zárták össze a családokat és 16-án innen vitték a kisvárdai gettóba. A deportálások végrehajtására mintegy 200 főnyi SS alakulat érkezett az országba. Az ő irányításukkal és a magyar csendőrség, valamint a közigazgatásban dolgozók aktív közreműködésével rövid idő alatt több százezer főt tereltek a gettókba. Nyíregyházi (Szohor) Pál polgármester április 11-én rendelte el a városban élő zsidók összeírását. A névsort a Hitközség készítette el, majd a gettózás után megalakult zsidó tanács bővítette ki. A közellátási miniszter ugyanis utasítást adott, hogy a névsort egészítsék ki a születésre, illetve a foglalkozásra vonatkozó adatokkal. Az alispántól kapott eligazításnak megfelelően a polgármester jelölte ki a városban gettóként a Kótaji (ma Vasvári Pál) - Dohány - Vay Ádám - Jókai utcák, a Bessenyei tér és a Kis tér (ma Mártírok tere) által határolt területet. Az itt lévő házak közül 130150 épületnek zsidó volt a tulajdonosa. Ezek a házak fogadták be az ide telepítetteket. A gettó területén lévő keresztények által lakott házakba zsidókat nem telepítettek.