Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

III. Az országhatáron kívül

hogy eddig mik voltatok! Bűneitek feloldozását munkátokkal segítsétek elő. És ebben a stílusban folytatta: Az öregek és a munkára alkalmatlanok, akikkel együtt érkeztetek, már ott szállnak — és kezével rámutatott a tőlünk nem messze lévő magas kémények feletti sűrű füstre és az időközönként fel-felcsapó lángcsóvákra. Az ő szájából hallottuk először nyíltan, hogy a szelektálás során az ellenkező oldalra irányítottakat a fürdőknek álcázott gázkamrákban meggyilkolták. Holttesteiket pedig a krematóriumokban (mert a kémények ezekhez tartoztak) elégették, illetve most égetik el. Az elkeseredés és megdöbbenés lett úrrá rajtunk. Egyrészt mert ha történt is célzás, vagy egymás közötti suttogás, a valóságban erre senki nem számított. Másrészt még nem ismertük a nők válogatásának eredményét, azt, hogy a legközelebbi hozzátartozóinknak mi lett a sorsa. Nekem ekkor jutottak eszembe a gettóbeli pék és a rámpán magyarul megszólító régi fogoly szavai, valamint a csendőrök célzásai. Betereltek bennünket a közeli barakkba. Az egykor katonai lóistállónak készült ablak nélküli épületek kb. 50 m hosszúak és 8 m szélesek lehettek. Közepén teljes hosszában egy kb. 1 m magas és széles téglaépítmény, elején és végén kályhaajtókkal. A barakkokat ezzel fűtötték. A bejárat mellett elkerített két helyiség. Az egyik a Blockältester (barakk-előjáró vagy felelős) szobája, a másik a barakkiroda, egyben az írnok hálóhelye volt. A barakk berendezése: négyszintes, fából összeállított priccsek, vékony papírspárgából szőtt üres szalmazsákok és kis fejvánkosok. Palival a prices felső emeletére másztunk fel. A felső szellőzőablak kis párkánya alatt egy kopott piros zománcozott tálat fedeztünk fel, benne valamilyen megkocsonyásodott étel, amelyben karalábé-, sárgarépadarabok és gersliszemek voltak felfedezhetők Mindketten nagyon éhesek voltunk már. Az íze nem számított, s csak úgy, kanál nélkül megosztoztunk rajta Palival. (Ez volt az életünk első Häfting-kosztja.) A mellettünk lévő barakk volt a mosdó. Amikor erre engedélyt kaptunk, megrohantuk a vízcsapokat — inni.