Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

III. Az országhatáron kívül

Az országhatáron kívül Birkenauban Talán három nap múlva egy kisebb, néhány sínpáros vasútállomáson állt meg szerelvényünk. Az ablakoknál éppen „ügyelők" szerint az állomás gyalogkijárata fölött nagy gót betűkkel Auschwitz felirat. A helységnév a felnőttek számára is ismeretlen volt. Elkezdődött a találgatás, vajon a III. Birodalom melyik részébe érkeztünk, hol lehet ez a város stb.? A szerelvény körül mozgolódás, sürgés-forgás, német szavak hallatszottak. Vonatunk rövid itt-tartózkodás után újra elindult, majd percek múlva ismét megállt. Ezután mintha egy mellékvágányra tolatna, visszafelé haladt és visító kerekekkel (mint ahogy az éles ívű kanyarokban szokott) gurult tovább. Rövid idő után megállt. Az ablakoknál lévők szerint nem vasútállomásra, hanem egy drótkerítéssel körül zárt hatalmas területű táborba érkezhettünk. Hangos német vezényszavak és ordítozás közepette rántják fel vagonunk ajtaját. „Rauss, rauss, aussteigen!" (Kifelé, kifelé, kiszállni!), majd magyarul „kifelé, kiszállás, a csomagokat a vagonban hagyni!" stb. A több napos sötétség és zsúfoltság után a szokatlan világosság miatt hunyorogva, elgémberedett tagokkal, nehézkesen, egymást segítve kászálódtunk le vagonunkból. Lili anya nem tudott kiszállni, Pali karjaiban emelte le édesanyját. A kicsiket többen is segítettük. A többi kocsi kiürítése is hasonlóképpen történt. A családok, csoportok a szerelvény mellett álltak össze, sorakoztak fel.