Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

Körülményeink napról napra tovább rosszabbodtak. A napi egyszeri étkezés sokszor késett, csak késő délután osztották ki, de volt, amikor el is maradt. Megtörtént, hogy a sötétedés miatt ételosztás közben rendelték el a takarodót, ezzel annak vége is lett. E napokban történt, hogy néhány, már korábban gyengeelméjű vagy az itteni körülmények hatására megőrült nőt és férfit a csendőrök anyaszült meztelenül zavargattak a táborban körbe-körbe saját szórakoztatásukra és a mi megrökönyödésünkre. Irány Auschwitz II-Birkenau Az utolsó estén észrevettük az őrség takarodó utáni megerősítését. A korábbi őrhelyeken maradtak az őrök, de közöttük egy-egy páros járőrözött, nagyobb lett a „csendőrsűrűség". Egész éjjel úgy beszélgettek egymással, hogy a pajtákba behallatszott. Mesélték más gyűjtőtáborok őrzésével, kiürítésével kapcsolatos személyes élményeiket, jókat derülve ottani tapasztalataikon. Anyáink ezt rossz jelként értékelték. Kérésükre előkészültünk a csomagolásra. Még meglévő kis batyuinkat a sötétben is igyekeztünk egymás mellé tenni. Még a pirkadat előtt be is pakoltunk. Mire kivilágosodott, mi már útrakészek voltunk. Anyáink jól érezték. A gettórendőrök pajtáról pajtára járva nagy sípolással és kongatással rendelték el az ébresztőt új, eddig még nem hallott utasítással: „...Csomagokkal együtt a főtéren azonnal sorakozó!" Az ébresztőt korábban csak a gettórendőrökkel hajtatták végre. Most a nyomaték kedvéért csendőrkíséret jött velük. Jelenlétüket gyorsabb mozgásunk érdekében káromkodásokkal, bot- és puskatus-ütésekkel tették hangsúlyosabbá. Miután a pajtákat elhagytuk, azokat egy csendőrfalka kutatta át. A kevéske törött alomszalmát hosszú hegyes vaspálcákkal és szuronyaikkal döfködve ellenőrizték: nem bújt-