Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

e meg ott közülünk valaki. Szerintem nem személyek, hanem értékek után vizslattak. A főtér felé közeledtünk. A csendőrkordon, mint egy zsilip fokozatosan szűkült úgy, hogy a tér közepén elhelyezett asztalok előtt már csak két, külön libasorban lehetett elhaladni. Az asztaloknál álló csendőrök és néhány polgári ruhás személy mindenkitől elvette — már akinek ekkor még volt — a személyi és egyéb okmányait, fényképeit. Ezeket szemünk láttára tépték szét. A papírfoszlányokat az ott elhelyezett ládákba dobták. A kísérőszöveg már ismerős: „... ahová most utaztok, büdös zsidók, ott már ezekre sem lesz többé szükségetek" stb. (Ezt a részt a kárpótlási törvény megalkotóinak és a Hivatal korábbi-jelenlegi vezetőinek kötelező olvasmányaivá tenném!) Az utolsó útjára kivezényelt tömegnek nem az okmányok sorsa, hanem az eddig még megmaradt — és általunk relikviaként féltve őrzött — családi fényképek elvesztése okozta a nagyobb traumát, majd az újabb pánikot. Úgy látszik, mindazt, amit eddig mi csak rosszindulatú ijesztgetésnek, rémhírnek tulajdonítottunk— igaz. Ha már a személyi és egyéb okmányokat, a családi fényképeket is elkobozzák, széttépik előttünk, akkor már csak olyan dolog történhet velünk, amikor az ember személyisége is megszűnik. Mert megszüntetik. Akkor és ott ez volt az én drága, okos anyám végkövetkeztetése. E megállapítását a még együttlevő két másik anyának és nekünk, nagyobb gyerekeknek is elmondta. Lili anya már ezt sem értette meg, csak mélabúsan mosolygott, és motyogott. Most vettem csak észre, hogy sok ismerős a Simapusztán eltöltött 25 nap alatt mennyire lefogyott. Az erőnlét még a nagyobb gyerekek, a 14-18 éves korosztálynál is mennyire meglepően kicsiny. Ami rögtön szembe tűnt, hogy a rövid nadrágos fiúk és a szoknyás lányok meztelen lábai milyen vékonyak, térdeik viszont feltűnően nagyok. Az emberek arca beesett, mozdulataik tétovák. Mintha mindenki évtizedeket öregedett volna. A tömeg egésze, de különösen a gyermekek szótlanok, teljes apátiában vannak. Amitől sokan tartottak, úgy látszik, az következik ezután.