Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

zsidó családok által lakott) épületet jelöltek ki. Az e körzeten kívül lakó nyíregyházi zsidó családok egy hétig még otthonaikban maradhattak. A Kis téri ortodox templom volt a gettó „kórháza", annak udvarán és az épületeiben a konyha és a raktárak. Még otthon, a zsidó iskola udvarán (nem véletlenül) egymás mellé kerültünk három olyan családdal, akikkel évek óta jó barátságban voltunk. A gyerekek (három fiú, három lány) hozzánk hasonló korúak, jó pajtásaink. Az iskola udvaráról mind a négy család családfő nélkül került ki. Róluk, hozzánk hasonlóan a másik három családnak sem volt semmi tudomása. A négy csonka családot a négy anya egy 12 fős nagycsaláddá alakította. Anyáink a lakóhelyelosztást figyelve úgy helyezkedtek (de bennünket, gyerekeket is úgy igazgattak), hogy mi tizenketten valóban, mint egyetlen család kerültünk elhelyezésre a Kossuth u. 38 szám alatti ház egyik udvari, szegényesen berendezett szobájába. És e nagycsalád tizenkét tagjából tizenegy a barna iszonyat áldozata lett. Egyedül éltem túl. A kevés bútor ellenére szinte alig volt hely a szobában. Anyáink döntésére mindent kipakoltunk, ők kitakarítottak, a padlót felsikálták. Bútornak asztal, székek, egy fali könyvespolc és fogas maradtak a szobában, a többi a tornácon lett elhelyezve. Éjszakára az asztal és a székek is kikerültek ugyanoda. Ekkor fel sem vetődött bennünk, mi lett volna velünk télen ilyen körülmények között. Anyáinknak is köszönhetően a változatos tavaszi időjárás ellenére kitelepítésünk egész ideje alatt senki sem lett közülünk beteg Az ezt követő napokban mindnyájan megtanultunk felváltva, asztal nélkül és kézben tartott tányérból, állva vagy a tornác kőlapján ülve enni. Kis dolognak tűnik, mi gyerekek itt és ekkor tanultuk meg becsülni az egytálételes ebédeket. Milyen jó is volt — ha volt! A kb. 4x4 m-es szoba bútor nélkül is nagyon szűkös volt 12 fő benntartózkodásához, különösen lefekvéskor. Nappal, aki csak tehette a szobán kívül az udvaron vagy a tornácon tartózkodott. Az utcára kimenni — a váratlan és kellemetlen találkozásokat elkerülendő — nem volt tanácsos, de senki nem is