Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

Elrendelték a 10x10cm nagyságú sárga csillag viselését. Drága anyám és Éva nővérem zokogva készítették ezeket a család minden tagja részére. Később a korábbi leltár alapján elvitték családunk ezüst-, arany- és műtárgyait a gyűrűket kivéve. Azokat elhurcolásunk napján húzta le szüleim és Éva ujjáról a járőrparancsnok. Egy este — még a vagyonleltár előtt —, amikor családunk a már bekövetkezett és a még várható eseményekről beszélgetett, vetődött fel (már nem tudom, ki volt a kezdeményező), hogy értékesebb dolgainkat el kellene rejteni. Éléskamránk (amelyben a padlásfeljárat is volt), nagyméretű, ezért gondoltuk ide elásni a holmikat. Az elgondolást tett követte. Anyu és Évi ét- és evőeszközkészletünket, az értékesebb ágyneműket, valamint az ezüst- és aranytárgyakat egy viaszosvászon-terítővel kibélelt nagy, vasalt ládába rakták. Eközben apu és én kiástuk a láda helyét, majd eltemettük azt. Napok múlva valamelyik szigorító rendelkezés ismertetésekor (amikor a szankciókat is bejelentették, hogy mire számíthat az, aki a rendelkezéseket kijátssza, megszegi), családunk a korábbi elhatározást módosította. Nem akartunk magunknak rosszat, pedig még mennyiben lett része mindnyájunknak. A ládát kiástuk, a nyomát eltüntettük. 1945-ben, apuval történt hazajövetelünk után láttuk, hogy a szomszéd özvegyasszony lakása találattól összedőlve, romokban hever, a mi éléskamránk udvari fala pedig beomlott, rá arra a helyre, ahová egy évvel korábban a ládát elástuk, majd kivettük. Itthon maradt másik szomszédunk mondta el, hogy a fal beázott, s még 1944 késő nyarán beomlott. A konyhánk és az éléskamra pedig — az ott lévő tárgyaink elszállítása után — hosszú ideig üres volt. A helyi gimnáziumban, amelynek akkor tanulója voltam, csak néhányan, osztályomban pedig csak ketten voltunk zsidó diákok. Márciusban igazgatónk nekünk megtiltotta az egyensapka és az iskola jelvényének viselését. Ekkortól, majd a sárga csillag kötelező viselése után egy hétig (ameddig iskolába járhattunk) elképzelhető zsidó diáktársaim és a magam helyzete. A német megszállástól elhurcolásunkig terjedő egy hónap alatt főleg a felsősöktől volt sok meg-