Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

kíméletet!" Szegény Zoli bácsi. Ő a németek megjelenésére számított, mégis saját országának hivatalos közegei, m kir. csendőrjárőr hurcolta el, majd verte agyon negyven nap múlva a varjúlaposi gyűjtőtáborban. De a lényeget illetően nem tévedett. Naponta újabb megpróbáltatások következtek. Zsidóellenes intézkedések sorozatos kiadására került sor. Közzétételük nálunk doboltatás és falragaszok útján történt. A rendeletek betartásának ellenőrzésére ekkortájt sűrűn látogatták a zsidó családokat községházi hivatalnokok, ezzel megbízott tanítók vagy leventeoktatók, idősebb leventék esetenként csendőr vagy egyenruhás pénzügyőr kíséretében. Mindenkit összeírtak, személyi adatainkat okmányokkal kellett igazolni. Apunak és másoknak, akiket megbízhatatlannak minősítettek, naponta kellett a csendőrőrsön jelentkezni. A korábban már lepecsételt rádiónkat, később a kerékpárokat be kellett szolgáltatni. Kizárólag a zsidók részére csökkentettadagú élelmiszerjegyeket adtak. A zsidók nem voltak jogosultak tej, vaj, zsír és különféle húsok vásárlására. Vagyonleltárt vettek fel minden ingóságunkról. A leltározást végzőket főleg az ezüst és az aranydolgok érdekelték. A leltár minden példányát magukkal vitték. (Közbevetőleg: az 1997-ben beadott kárpótlási kérelmemhez kérte ezt a bizonyítékot a Kárpótlási Hivatal! Szegény ügyintéző! Ő el sem tudta képzelni azt, ami velünk történt. De ha mégis kaptunk volna egy példányt a leltárból, a gettó, a gyűjtőtábor, Birkenau stb. után hogy maradhatott volna az meg? Anyu és Évi személyes ékszereiért és családunk összes ingóságaiért a megyei Kárrendezési Iroda 850 [nem elírás!], Nyolcszázötven Ft kárpótlást ítélt meg számomra. Ezt — mivel ilyen címletű kárpótlási jegy nincs — felkerekítették 1000 azaz egyezer Ft-ra. Fellebbezésemre 2001-ben a Központi Kárrendezési Iroda az elsőfokú döntést megváltoztatta, és kérésemet elutasította, mert nem tudtam hitelt érdemlően, korabeli okmányokkal bizonyítani családunk kifosztását. De hát erről tényleg csak közbevetőleg.)