Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

ciban végrehajtott tömegmészárlásról a Kijev melletti Babíj-Jar stb. borzalmairól. Tőle hallottuk, hallottam először a magyar muszosok tömegeinek iszonyatos sorsát jelentő Davidovka, Ivanovka falvak nevét, a dorosicsi munkaszolgálatos „kórház" szörnyű tragédiáját, ahol a magyar keret végezte a piszkos munkát. A több mint hétszáz tífuszos, az éhhalál szélén álló fagyássérült munkaszolgálatosra a keretlegénység a bejáratok beszegezése után rágyújtotta a pajtát, a lángokból kitörő, a tűzhalálból menekülni szándékozó szerencsétlen emberekre pedig géppuskákból nyitottak tüzet. Talán tizenöten menekültek meg. Ez volt akkor a keleti fronton a m. kir. honvédségnek a tífuszos zsidókat és más megbízhatatlan muszosokat gyógyító terápiája. (Egy akkori vizsgálat verziója szerint a tüzet a pajta-kórházban dohányzó munkaszolgálatosok okozták. Az égő pajtából kimenekülni szándékozókkal szemben pedig azért történt fegyverhasználat, nehogy felgyújtsák a volt kolhoz területén levő többi épületet.) Úgy tudom: e tömeggyilkosságért senkit sem vontak felelősségre. Elmondta azt is, hogy a felügyeletükkel megbízott tisztikar és keret a szó tényleges értelmében azt tehette velük, amit csak akart. Nem voltak kötelesek elszámolni a rájuk bízott, a hozzájuk beosztott muszosok életével. Az érdem az volt, ha minél több pusztul el belőlük. Ehhez egyesek válogatott, külön erre a célra kiagyalt kínzási módszereket honosítottak meg. Volt példa arra, hogy valamilyen fegyelemsértésért vagy csak puszta szórakozásból a kiszemelt muszost a -30 fokos fagyban ruhástul vízbe dobták, majd kihúzása után tovább locsolták, míg jéggé fagyott az illető. Ukrajnában 1942-43-ban ez volt a szoborkészítés magyar keretlegény módra. A nagykátai hadkiegészítő parancsnoka, Muray alezredes az általa útba indított több muszos alakulat tisztikarát úgy igazította el, hogy egyetlen embert se merjenek hazahozni, mert azok valamennyien az állam ellenségei. Ezt búcsúztatásként az előtte felsorakozott, halálra ítélt muszosok és a keretlegénység előtt is megismételte. Ilyen előzmények után a fronton nem számított meglepetésnek, hogy egyes muszos alegységeket szétbontakozva az akname-