Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

V. A gépezet

kukkal a végkimerülés, az éhhalál vagy betegség végzett, legtöbbjük pedig — szelekció után — a birkenaui gázkamrákban lelte halálát. A Bunában szövetséges és szovjet hadifoglyokat is dolgoztattak. A szénben gazdag Sziléziai Medence közepén felépült Buna az IG Farben óriási méretű központi üzeme volt. 1944-ben napi 4 vagon benzint, annak melléktermékeit, valamint gyógyszereket állított elő. Ez utóbbiak mintegy 60 laboratóriumban készültek. 1944 nyarán súlyos károkat okozó légitámadás érte a gyárat, valamint sok fogoly halálát okozva a tábort is. A termelés kiesését egy hónapig tartó helyreállítási munkával szüntették meg. Később, egy újabb bombatámadás után a foglyok akadályozták a romeltakarítást és helyreállítást, ennek is hatására a gyárat a háború végéig már nem tudták üzembe helyezni. 1945. január közepén megkezdték a táborok kiürítését. Auschwitz l-ll és Illban kb. 10-10 ezer fogoly, a melléktáborokban több mint 20 ezer fogoly volt. Vonaton és gyalog 1-2 ezres csoportokat indítottak Ny. felé, akiknek mintegy 40%-a az úton pusztult el. Január 20-a körül az SS felgyújtotta az épületeket, felrobbantotta a még álló krematóriumokat, majd a betegek, és gyermekek kivételével kiürítette a táborokat. Auschwitzot a Szovjet Hadsereg 1945. január 27-én szabadította fel, megmentve a biztos pusztulástól 2800 foglyot, közöttük 200 gyermeket. Auschwitz első parancsnoka Höss SS-Obersturmbannführer volt, akit 1924ben politikai gyilkosságért 10 év börtönre ítéltek, 1929-ben amnesztiával szabadult. 1933-ban belépett az SS-be, Dachau, majd Sachenhausen után 40 évesen nevezték ki Auschwitz parancsnokának. 1943. novemberben az SS-WVHAba helyezték. A magyar zsidók fogadására 1944. május 18-tól július 29-ig az ún. Höss-akció levezénylésére visszahelyezték Auschwitzba. A háború után elfogták, Nürnbergben tanúként hallgatták ki. 1947. április 2-án Varsóban halálra ítélték, 16-án Auschwitzban kivégezték. (Életét Robert Merle Mesterségem a halál c. könyvében írta meg.) 1944. májusig utódját, a vele azonos rangú Liebehenschelt hasonló karrier után 1947-ben halálra ítélték és kivégezték. Az