Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

deleteket. Ezeket, az ország közigazgatását irányító és felügyelő németeknek kellett kidolgozni és kiadni. A zsidóságot innen is deportálták, de nem a cseh államapparátus által kidolgozott és kiadott rendeletek alapján. Pedig a Hradzsinban ekkor nem akárki, hanem Himmler helyettese, az SD Sicherheitsdienst (Biztonsági Szolgálat) főnöke, a kristályéjszaka, a gleiw'rtzi rádióállomás elleni „lengyel" támadás, a wannseei konferencia és más, véres következménnyel járó esemény kiagyalója és szervezője, R. Heydrich volt élet-halál ura. A németek által még az 1940. áprilisában lerohant Dániában a király és a parlament a helyén maradt. Az 1943. márciusban tartott népszavazáson a náci párt csak mintegy 2% szavazatot kapott (!). Augusztusban a nácik statáriumot vezettek be, a királyi családot házi őrizetbe vetették, a parlamentet feloszlatták és előkészületet tettek a zsidóság deportálására. A király figyelmeztette a nácik helytartóját a várható következményekre. A dán nép három nap alatt elrejtette a zsidókat. A Gestapo (titkos államrendőrség) által bevezetett razziákon összesen 470 zsidót tudtak elfogni és deportálni. Többségük Theresienstadtban életben is maradt. Több mint 8 ezer főt 1943. októberben a diákok és cserkészek által szervezett és hetekig tartó „kis dunkerque-i" mentőakció során, a tengeren át kimentették Svédországba. Mivel a zsidómentő akcióban bebizonyosodott a dán rendőrök részvétele, ezért a nácik 1944. szeptember 19-én kezdett akciójuk során több rendőrt lelőttek, 1953-at pedig (közöttük sok parancsnokot) letartóztattak, majd a neuengammei KZ-n át Buchenwaldba deportáltak. Itt a csoport 60 tagját meggyilkolták. A többiek megélték a felszabadulást. 1944. decembertől a rendőröket Himmler külön parancsára hadifogolynak minősítették, és más táborokba vitték át. Finnország a szovjetellenes háborúba lépésével függőségi viszonyba került Németországgal. Noha a német hadsereg teljesen bekerítette az országot, a finnek mégsem adták ki „áttelepítésre" az ország kétezer fős zsidó lakosságát. Hitler és Himmler minden fenyegetőzése, zsarolása ellenére sem kapta meg a náci halálgépezet az ország maroknyi zsidóságát. A kis közösség deportálásá-