Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

nak német követelésére Witting külügyminiszter így válaszolt: „Becsületes nép vagyunk. Inkább meghalunk a zsidókkal együtt, de nem adjuk ki őket." Olaszországban a harmincas évekig évtizedeken át szinte ismeretlen volt az antiszemitizmus. 1938-tól a nürnberginél enyhébb zsidóellenes rendeleteket adtak ki. Az olaszok által megszállt francia, jugoszláv és görög zónából megakadályozták a zsidók elhurcolását. Csak Mussolini kiszabadítása, majd az ország német megszállása után, 1943 őszén kezdték meg a deportálásokat, amelynek mintegy 8 ezer zsidó vallású olasz állampolgár esett áldozatul. Spanyolország a polgárháború, illetve Franco fasiszta vezér uralkodása óta szoros szövetségben volt a birodalommal. „Kék hadosztálya" részt vett a Szovjetunió elleni háborúban. Földrajzi helyzete és „semlegessége" miatt spanyol zsidók deportálására nem került sor, a spanyol zsidóság intakt maradt. Sőt, mintegy 3 ezer francia, német, illetve kelet-európai menekült zsidót fogadott be az ország. Apámról A Szabolcs vármegyei Nagykálló községben egy 3 lakásos ház két szoba, konyha, éléskamrás lakásában szerényen élt családunk: szüleim, nővérem és én. Apai nagyapám mostohalánya családjának házában élt, Zoltán nevű agglegény nagybátyámmal együtt. Ők ketten szombat-vasárnap rendszeresen nálunk, velünk voltak. Anyai nagyszüleim előbb a megyeszékhelyen, majd Makón éltek. Két fiuk: Lajos mérnök, Gyula ügyvéd, mindketten végzettségüknek megfelelő beosztásokban Mezőkovácsházán, illetve Budapesten éltek, dolgoztak. Az egykoron megyeszékhely Nagykálló Nyíregyházától mintegy 14 km-re fekszik. A község zsidó lakossága 1944-ben meghaladta az ezer főt. Ma összesen 9 (kilenc) él a városban. Ebből 4 fő második, 5 pedig harmadik generációs.