Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

nyitották meg április 16-án az ország első olyan zsidó gyűjtőtáborát, ahol szeretteiktől elszakítva a csendőrőrsökön megbízhatatlanként nyilvántartott férfiakat és néhány családot tartották fogva. Ezt a gyűjtőtábort az SS és a csendőrség különös szigorral őrizte. (A tábor saját SD- és csendőrnyomozó részleggel rendelkezett.) itt még a náci koncentrációs táboroktól is rosszabb körülmények voltak az istállókban, pajtákban stb. tartott védőőrizetesek részére. Egyes helyi illetékesek (főszolgabíró, jegyző stb.) lelkesen teljesítették túl a Horthytól szabad kezet kapó Sztójay-kormány zsidóellenes rendeleteinek a végrehajtását. A gettósítást elrendelő 1610/1944 ME sz. rendeletet — amely 1944. április 28-án lépett hatályba, — az 1. zóna minden településén már előtte elkezdték végrehajtani. A mi megyénk baktalórántházai és kisvárdai járásának néhány községében már április 8-án (!) a helyi zsidó közösségi épületekbe (templom, imaház, iskola stb.) zárták össze a zsidó családokat. Innen terelték őket 16-a után a Kisvárdán kijelölt gettóba. A zsidók „kényszerlakhelyre való költöztetését" a zóna többi településén április 16-án kezdték meg, a rendelet hatályba lépésének napjára már be is fejezték. (!) Vagyis mindez a zsidókérdés végső megoldását kimondó kormányrendelet hatályba lépése előtt 20, illetve 12 nappal történt. Mindezek jól mutatják, hogy egyes helyi kiskirályok a busás zsidó vagyon reményében megyénkben is méltó partnerei voltak a SEK Európában a zsidókérdés végső megoldásában már sikeres vizsgát tett tömeggyilkosainak. A vészkorszak után 59 évvel, 2002 végén a megyében élő zsidók száma: Túlélők: 73 fő 2. generációs: 3. generációs: Összesen: 61 fő 24 fő 158 fő