Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

vő, de nem zsidók által lakott házakból a családokat még átmenetileg sem költöztették ki és mozgásukban sem korlátozták őket. A nácik által a birodalom területén, a Lengyel Főkormányzóságban és a többi megszállt országban éveken át működtetett koncentrációs- és megsemmisítő táborok szinte mindegyikét mocsaras, egészségtelen földrajzi körzetekben alakították ki. A magyar illetékesek e szörnyű gyakorlatot — ha napokra, hetekre is — szolgai módon igyekeztek megvalósítani, sőt túlteljesíteni. A gettók, majd a bevagonírozási központoknak szánt gyűjtőtáborok kiválasztásánál a legfontosabb követelmény az volt, hogy az oda betelepítésre kerülő zsidó családok számára minél rosszabbak, embertelenek legyenek a körülmények. Ahol városban volt a gettó, ott az épületek túlzsúfolásával „biztosították" ezt. Munkám során az 1. és a 2. zóna 12 nagy gettóját, gyűjtőtáborát elemeztem ilyen szempontból. Mind a 12-ben ez történt. Üzemen kívüli téglagyárak szárítófülkéiben, fatelepeken vagy (pl. Désen) a szabad ég alatt zsúfolták össze a halálra szánt tömeget. És ezeket a helyeket nem a SEK, hanem bűntársaik, a magyar hivatalos szervek és személyek jelölték ki. Csak aki végigszenvedte ezeket a körülményeket, csak az tudja, milyenek is voltak azok a napok, hetek. Az 1. és a 2. zóna zsidótalanítása után, azok tapasztalatai alapján a többi zónában már csak néhány nap telt el a gettókba vagy gyűjtőtáborokba zárás és az onnan történt elszállítás között. A végrehajtás gyors és zavartalan lebonyolításához a csendőrkerületek nagy létszámú állományán felül, tartaléknak (minden eshetőségre készen) további két csendőr tanzászlóalj állt rendelkezésre. Az 1. zóna területén a Kassai VIII. Gendőrkerület parancsnoka, Tölgyesy Győző csendőr ezredes kapott teljhatalmat a közel 200 ezer zsidó lakos (csecsemőtől az aggastyánig) elpusztításának a megszervezésére. A zsidóság gettóba, gyűjtőtáborokba zárása, majd a Német Birodalomba deportálása az országban itt kezdődött. Akkori nagyjaink ezt az elsőséget a front közelségével indokolták. Emiatt azután az 1. zónát hadműveleti területté nyilvánították. A valóságban a front csak hónapok múlva ért ide.