Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

III. Az országhatáron kívül

nációhoz tartozók) kevés kivételtől eltekintve durvák, elvadultak, kegyetlenek voltak. Minden szavuknak erőszakkal adtak nyomatékot, szereztek érvényt. A lengyel, a német, néhány szlovák, de szinte valamennyi régi fogoly nem szigo­rú, hanem kegyetlen volt hozzánk, az új foglyokhoz és más fogolytársaikhoz. Még csak együtt érző tekintettel sem találkoztunk. Minden személyes sérelmü­ket, fájdalmukat és dühüket rajtunk, új társaikon bosszulták meg. Mintha mi lettünk volna az ő szerencsétlenségüknek, személyes sorsuk ilyetén alakulásá­nak az okozói. Volt közöttük olyan, aki ezt meg is mondta: „Mi már évek óta itt szenvedtünk, amikor ti még otthon voltatok és jól éltetek." Bizonyos, hogy ennek a magatartásformának a kialakulásához egyfajta intelligenciahiány is hozzájárult. Valószínűleg nagyobb mértékben játszott közre a halál állandó kö­zelsége, veszélye, az elvadult, gyilkos környezet, amelyben évek óta éltek. Ez azonban tárgyilagos, megnyugtató indoklásnak kevés. Főleg a lengyel és né­met foglyok esetében — szerintem — az elsődleges motívum az otthoni kör­nyezetükből magukkal hozott antiszemitizmus volt. Buchenwaldban (de később is) azt tapasztaltam, hogy a durva, brutális, ré­gi fogoly vagy karszalagos mindegyike eredetileg bűnöző (fekete vagy zöld há­romszöges) volt. Közülük több szinte eszét veszítve verte fogolytársát, áldoza­tait. Mintegy bizonyítani akarván a fogva tartóknak saját megbízhatóságát, szinte várva tőlük tettéért a dicséretet, a további külön előjogot. Az antifasisz­ta, a politikai baloldali vagy más, pl. pap, Jehova tanúi, emigráns régi foglyok és karszalagosok (még ha volt is őr a közelben) inkább csak kiabáltak, de a társa­ikat nem verték. Természetesen nem akarom eszményíteni őket, de tapaszta­lataim szerint bajtársiasak voltak. Többségük ember tudott maradni, aki tiszt­ségét úgy fogta fel, mint egyfajta lehetőséget, hogy segíteni tudjon a gyen­gébbeken, a kiszolgáltatottakon.

Next

/
Thumbnails
Contents