Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

III. Az országhatáron kívül

jazták), hajtották végre. „Narrátorunk" szerint ez az enyhébb fokozat, mert társunk csak 25 botütést kap, és azt is a nadrágon keresztül. A súlyosabb változat „a meztelen altestre mért kétszer 25 botütés, még a női foglyok esetében is" (a KZ-k fegyelmi szabályzata szerint). Az ítéletet végrehajtó köztörvényes bűnöző kíméletlen volt. Azonos helyre és többet ütött. Szerencsétlen társunk az állványon maradt, csak „oszolj!" után szedték le. Hogy a műsor teljes legyen, másik „bűnös" társunkon a kikötést mutatták be. Erről eddig csak hallottam. Valóban szörnyű. Háta mögött összekötött csuklóinál húzták fel egy oszlopra szerelt csigán úgy, hogy lábujjhegye és a talaj között távolság legyen. A szerencsétlen torkából állati hangok törtek elő. Többször fel kellett locsolni, mert eszméletét veszítette. Az időtartamra már nem emlékszem, de annak lejártakor — mert ezt kivárták inkvizítoraink kifordult vállizületekkel vették le az oszlopról. Mindkét büntetés végrehajtását végig kellett néznünk. Közben a mi sorainkban is elcsattantak pofonok és botütések. Ezt is profik végezték. Az életerős SS-legények és az elvetemült kapók, de kesztyűsen. Nem szemből, hanem oldalról, tolva ütnek. Aki az ütést kapja, az biztosan elesik, de eldönti a mellette állót is. Ha bottal ütnek, reccsen a koponyacsont. A két bemutató célja annak az előzőleg kialakított tudatnak a megszilárdítása volt, hogy e drámában nekünk, újonnan jött foglyoknak a tűrés, az iszonyat elviselése a szerepünk. Itt nem lehet szó enyhítésről, segítségről, igazságkeresésről. A hatalom az SS kezében van. Tőlük a szó igazi értelmében élet és halál függ. Az ítélet-végrehajtásnál fehér köpenyes SS-orvos volt jelen. A tábori regula szerint az ilyen és ennél súlyosabb büntetések végrehajtásánál ez kötelező volt. A valóságban két megbüntetett társunk a gyakoroltatás szünetében a barakk tövében üldögélt és beszélgetett. Bármelyikünk járhatott volna így. A barakkzárlat sem volt igaz, mert mindenki az „udvaron" gyakorolt, de kihez, hova lehetett volna fordulni akkor igazságért? Másnap a délutáni órákban a már ismert német régi fogoly újra megkeresett. Mint mondta, az épülő külső munkatáborba még ma elindul egy kis lét-