Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Clementis Róza (? -1880): A két jegyes. Regény

„Ha ha ha" nevetének fel néhányan, „Ödön! hogy e sok vesztesség előjelként bút ne hozón fejedre, s ép Gonzón a szerencsés ellenség - egyszer majd porba ejti pecsenyédet!" „Bizony bizony" jegyzé meg egy másik „Gonzón fül hegyig szerelmes jegyesedbe, titkon int neki bókokat, s tán leveleket, bokrétákat, s tudja ég mit nem küldöz még neki, s te ártatlan gyermekként nevezed őt barátodnak." A két ifjú halgatá - s barátaik tréfái viszonzás nélkül hangzanak el. Még soká folytaták a játékot, de a két vágy társ, miként nevezek őket a többiek, elmellőzék egymás figyelmét - csak végre midőn elmenendők valának, komolyan fordula Ödön barátjához s nemével az indulatnak intézé hozá szavait - „Gonzón!" szólla ő, esti 9 órákkor elvárlak e helen - becsületedre ad kezed hogy eljövendsz." Az ifjú némán nyujtá kezét a követelőnek, s elhagyák a lugast. Estve van - az óra kilenczet ütöt. Az ismerős lugas felé két alakot látunk közelíteni, s amennyire a fák setét árnyai közt kivehető mindketten azon irányban tűntek el. „Üdvözöllek Gonzón!" kezdé meg a később érkezett oly hangon minőt amaz nem várt - „nem hittem hogy ily pontos vagy szavad tartássában, de foglaljunk helet, ide ülj mellém barátom, ne légy oly vonakodó" szólla Sziléri Ödön, s le voná barátját magához egy fa lóczára, át öleié válát a barátság leg melegebb érzelmével - s folytatá - „Mit vártál tőlem Gonzón tán szemre hányást, rút kikelést, s tán végre párbajt? - - nem nem barátom nem a féle czélból kívántalak ide, ismerj meg engemet én barátod én legjobb barátod vagyok - te szereted jegyesemet nem de?" Gonzón hidegen s kétkedve halgatá végig baráttya szavait, valót vagy cselt vélt e azok alat ki tudja, - de nyíltan meg vállá Aurélia iránti szerelmét, feszült figyelemmel lesve Ödön ki töréssét. - Elbeszélte továbbá mi szerént élni nem vágyik nélküle s csak egyedül ő boldogíthatja őt. „Nem tehetek róla" fejezé be szavait „ha meg gyilkolsz is, érzelmemet nem magam alkotám szívemben, gyilkolj meg tán boldogabb kendek mint itt tőle nem szeretve élni." „Ne csügedj barátom" lelkesíté őt Sziléri „én egész iparral azon leendek hogy jegy gyűrűm örökössévé tehesselek!" „S te" csodálkozék Gonzón. „Én barátom, én szinte őszinte leendek mint te valál, én mást szeretek, s ha meg hódítandod Auréliát, én szabad leszek tőle, ki kérem számodra a hetedik menynek üdveit." „Valót beszélsz barát? szavaid hihetlenek." „Ved el jegyesemet" folytatá Ödön „gyönyörű lány ő - gyönyörű - fölül múlja fördői hölgyeink legszebjeit is, s ah én még sem szerethetem őt - mond barátom szerencse e vagy boldogtalanság egy oly hölgyei szerelmi viszonyban élni?" „Nekem az előbbi lenne" viszonzá amaz