Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)
Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló
atavalit, mer a kis lyányhoz igen jó volt, de Miklós nem akarta meg tartani, hogy nagyon ostoba. De e felül meg mindenik roszszat mond. Nagy trémában voltunk, mert az a hunczut kolbász zsidó meg nem adta Miklósnak a mustra juhok árát, 108 forintbul csak 30at / hozót, majd meg ett a méreg, mennyit beszéltem Miklósnak, hogy idéztesse meg, mer nem kapja meg tüle másképen, ő meg csak mindig hitt hazug szavainak. Most már fel kel menni Pribelre, pénz meg sehol, azon kívül megint majd száz forintra fel megy a kit Miklós megint el költőt az urasság kasszájábul. Igaz hogy egyet mást vett a házhoz és magának is ruházatot. De mégis sokat ki vitt, az az átkozott kártya és forspont / Guldinyiéktúl kért ötven forintot kölcsön és Remenyik adot száz forintot. Mert Laszkárinak hogy ment volna eleibe ha megint hibázot volna a kasszába, mikor az ősszel becsület szavát adta, hogy többet nem kőt az urasság kasszájábul. Édes Istenem mikor tisztulunk mink ki az adósságbul, ha már leg aláb meg tanúina Miklós ő is zavarba volt most. Menyei Atyám, végy kegyelmedbe, bűnös gyermekeidet. / Csötörtökön 6 j anuár 853. délután el indult kedves Dusám Pribelre. Éjjszakára Arióba megy. Az Űr Isten vezérellye uttyába, s hozza vissza szerencséssen körünkbe. Késüb el jöt Keviczkiné, beszélte hogy Guldinyiné haragszik azért is, hogy Mariskát nem hívjuk Herminának, s Miklósra is aprehendál, Daróczon mindig tréfáltak eggyüt és ő most már nehesztel, Keviczkiné szavai szerint, furcsa asszony lehet. It is hált Keviczkyné. / Péntek 14 j anuár . 1853. Este előtt haza jött Miklóskám, hozott Mariskának sok ajándékot. Mamám ingre, kedves Apám viganóra rózsaszínűt, Rózsa fejkötőt és köténykét, Nyékiek két fejkötőcskét és három pár strimflicskét. Laszkáriné Asszony két fejkötőt és bele nemzeti pántlikát, és egy aranyat. És Plachy Marika két reklivel szervitácskát, küldtek neki, Kalmus pedig egy kis bábunak való tálacskát és egy kis tiskét (?) küldőt, nekem is Mamikám két fejkötőt és Rózsám egy / heklizett Gallérkát, zöld és piros pántlikákat is küldőt Mamám. Hála Istennek egéségessek minyájan, irtak a Nyékiek is és Plachi Mariska. Miklós vett Gyarmaton nekem egy kék sháf vost (?) téli fejkötőt. Gy ert y aszentelőkör 2 febr. voltak nálunk az öreg Bárdos Edvard és 16 éves testvére, Zsófi, kis idő előt jöttek Miskolczrul Daróczra lakni Edvardhoz. It ebédeltek, este előt haza mentek. / Édes Istenem! jól mondják e földön nincsen öröm bánat nélkül. Én ki jelen helyzetemben boldognak mondhatom magamat, még is nincs egy nap se hogy ne búsulnék, boldog vagyok, mer Miklósom a férjek legjobbika jobban szeretem őt mint éltemet, s azt hiszem hogy ő is szeret. Gyermekem ki hála Istenemnek ép, ki egésziti boldogságomat,
