Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)
Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló
és még is nem lehetek nyugodt, mer mindég egy vagy más búsit / adóságunk is sok van, a jövő számadáskor megint ha csak kölcsön nem veszünk, nem jövünk ki jó. Mer most Remeniknek meg adtuk az uj évkor kölcsön vett száz forintot, de az uraságéból még Guldinyiéknak 50nel tartozunk, csak az a hunczut zsidó meg adná, de Miklós mindég engedget neki, s e miatt saját becsületét veszti. Hlyen s. t. féléken aggódom én mindig, édes Istenem, / változtas Miklóskám gondolkozássán, s agy neki szilárdabb jellemet, segics ki nagy bajunkbúi, menyei Atyám. Guldinyi beteg volt nagyon, őt volt látogatni Miklós. Mindenféle pletykákat csinált Keviczkiné Guldinyiék s köztünk. Előtte rám hazudozott mindenfélét előttem pedig Guldinyiékra beszélt már most ő rá is megharagudtak Ománba, mivel őtet Miskolcziné árulta be, hát most már Guldinyiné velünk békélni akar, üzenget, hogy mennyek el, de kébzeletem / szerint csak azért, hogy férje ne pereilyen rá a ki azólta mindég szidja őtet, hogy velünk haragba van, már én kétszer voltam nála Mariskámmal, és ő nem volt. Már most ha csak el kerülhetem, nem szeretnék addig menni hozzája még ő el nem jön, mert hogy azt mondta Keviczkiné előt, hogy az ő lába szakadjon el ha valaha hozzánk jön. Vasárna p. 6dik marcz 1853. Reggel elmentünk Daróczra, Bárdosékhoz Miklós én és Mariska / este jöttünk haza, Sófival össze fértem. Annyi trémám van megint azt a pénzt, mely annál a nagy lábu hunczutnál van, csak ugy tartom már mind el veszettet, mert tegnap is emlegették Daróczon, hogy minden embernek tartozik, és minő nehezzen szerez össze az ember 45 forintot is (mert annyi van még nála). Most el akarjuk adni igen jó tehenünket (Tündért) minden héten bevettem tőle tej s tejfelér egy forintot, s azon kívül köpültem is. / Még pedig az árát se füzettük ki a bacsónak, 80 forinton vettük, most egy éve. De talán most többet adnak érte mer jó ára van a marhának. Nagyon sajnálom eladni, de hijjába, a szükség törvényt bont. 7dik Marcz hétfőn kaptam kedves Mamámtúl és Rózsátúl levelet, hála Istennek egéségessek minnyájan. 6 marcz vasárnap 1853 9 marcz szerdán elment Miklós Szentpéterre vásárba, s onnan Edvárddal Miskolczra is, csak / szombaton éjszaka jött elé megint, holmit vett egy s mást, levesosztó kanalat 3 ft 20 x, brót (?) van 2 frt 30 x, sat nekem egy csinos aczél karpereczet, 1 ft. De hogy gázolunk ki, az Úr Isten maga tudja, hárász kendőt is vettünk nem rég, két kisebb, s egy nagyot 9 fL De az a zsidó még most se adta meg, pénzre pedig szükség van, az urasság szükségeire is és föl is kérnek mindég. Édes Istenem, segics ki valahogy bennünket. Mindég ollyan csúnyákat álmodok, az éjszaka
