Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Clementis Róza (? -1880): A két jegyes. Regény

miat, szilárdul fel tettem magamba addig nem jelenni meg a tánczos körben még Ödöntől felnem kerestetem, soká igen soká vártam rá, hasztalan volt, végre elkeseredetten téptem le füzéremet, eszmélet nélkül maradtam, nem tudom minő idő lehete midőn Ödönöm karja közt fel ébredtem, majdnem kétségbe eset felettem a kedves ifjú" „Tehát rosszul vagy gyermek? Azonal fus Ödön orvosért, reménylem még nem alszik, zörgesd meg ajtaját s szaporán járj" „Nem nem jó Néni hagyd az orvost gyöngeségem elmúlt ne menj jó Ödön" „Megyek igen" mond Ödön „leg aláb mentségünk nem leend egésszen támasz nélkül - jöj Anyám ápold őt", s felemelkedvén ül helyéből Annya karjaiba feltété jegyessét s futót az orvoshoz. - Mély igen mély sóhajjal hagyá el a kis ded termet mely jegyessét ifjúsága békóját, s szánalma tárgyát zára magában, oly jó eset a szabad lélekzet kint az ég alat hol nem tartá vas karjai közt az erő szak, - a házi orvost még ébren leié, sürgeté s küldé, még ő házánál maradt fájdalmakat panaszolva neki. Néhány perez le folytán a kívánt helen termet az orvos, körül tegingetvén a beteget, homlokát, üt erét tapogatá meg, halántékait erőssítő szerekkel kenegeté s perczről perezre növekedő üdüléssel kecsegteté magát, s igen ő nem is beszélt valószínűtlent mert betegünk vissza nyeré erejét s arcz színét, s ha a körülmény úgy kívánnya a táncz terembe is bevezethetjük őt már s meg felelend a bál királynői czímnek. Vacsora végével volt már midőn a sokaktól megtámadt hölgyet be vezeté körébe a házi asszony nyomukba az orvos követé őket, ki szánalommal tudata a társassággal Aurélia betegségét, s mint egy ön magasztalással tevé hozá a rögtöni fel üdülést, „most pedig az Urfihoz sietek" mond ő kissé el bízott mosollyal, lakomba vár szinte nagy betegen", s el távozék. Az alatt Aurélia vígan csevege barátnői s az ifjabbakkal kik feszegetés nélkül hagyák a ki maradás okát - azomban ki éles vizsgát tárta a terembe láthata szem intést s titkos mosolyt, s tán jó lesz ha mi is feszegetés nélkül haggyuk e jelek titkát. Mint egy negyed óra múlva meg jelene Ödönünk is Attya s az Orvos karján, ki kevés diadallal vezeté pacziensit mint az előbbit, de arra hivatkozik sikeretlen orvoslássával mi szerént Attya parancsára oda kelle az orvosi lakot hagynia, s a nyavalyát mond ő, tánczal űzni el. S valóban mégis lőn a késérlet téve az Atya által rendelt orvoslási módot gyakorolni, a két Jegyes össze vezettetek s nekiek kelle a jelenlegi szün óra után a tánezot meg kezdeni. Vad dühhel tánczolt az ifjú, tűz s indulat nézet ki lángoló arczaibúl de nem lelkesedés, nem vidor kedv, de vissz emlék fájdalma, kesergés s szánalom öszpontosultak arczain - pedig ő maga is szánandó vala - mennyi lelki kínt éreze át e táncz alatt,