Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló

vissza térek a múltba. - 1877-78 években szegény Rózsika Mikulai Jánosnő jó nővérem sokat volt beteg, későb vizi betegségbe eset, férje szinte rég ótta köhögős gyenge ember volt, sokszor mentem Ebeczkre, heteket töltöttem ot ha a baj komolyab volt. 879. év Jan. 12dikén Szegény Jani meg halt s ugyan az nap meg csapolta kedves nővéremet / Varga Ferencz orvos rokonunk, 17 iccze víz ment ki belőle. A csapolás után jobban volt, 8 hét múlva újra kellet csapolni, akkor 12 iccze körül belül volt az a zöld víz a mely ki futót. Azután jóban érezte magát. Marcziusban azután Mamámmal eggyüt hozzánk jöttek lakni Pribelre. Mamám már 867. év / ólta Ebeczken lakot, s most eggyütt hozzánk jöttek lakni. Rózsika nem akart Terka sógornéjával lakni, kitől sok rosz órákat kellet neki Ebeczken el tölteni. Ő Nándoriékhoz ment Rózsika pedig hozzánk jöt a birtokot eggyütt, felébe adták mivelni. Boldog érzéssel szólítottam kedvesseimet hozzánk / Rózsikával mindég nagyon szerettük egy mást, jól elmúlt az idő fölöttünk, csak az zavarta sokszor nyugalmunkat ha a víz meg gyűlni készült szegény Rózsikába, de a tengeri hagyma ha annak levét itta ismét segítet rajta. Nyárba azután néhány hétre Ebeczkre / mentek Mamámmal is s mikor ki dolgoztatták a gabonát ismét vissza jöttek hozzánk. Jó egéségbe boldogok voltunk egy más körébe. Margitkám is már nőit Rózsika nagyon szerette őt csak néha kezdet Miklós gonoszkodni, de az ritkán történt azután megint. Nagy ideig el volt februárban Ró- / zsika Erzsi Nénénk szives hívássára el ment Nyékre, s ot időzöt néhány holnapig, sok kedves levelet irt nekünk onnan. Jó Erzsi Nénénk nagyon szives volt hozzá, mi is mindég nagyon szerettük őt, én még lyánkoromban nagyon sokat időztem nálok, sok jó napot töltöttem vélek. Tavaszkor azután / Erzsi Nénénkkel vissza jöt Rózsika hozzánk de a mint a cséplésbe ismét Ebeczkre ment ot megbetegedet és szept. 6kán 1880. évben be végezte sok szenvedésekkel küzdő életét. Adjon neki a menyei Isten örök nyugalmat és boldogságot az ő szent országába, és eggyesítsen engemet is vele és a többi kedvesseinkkel is, a kik már ot vannak. Mamám a temetés után vissza jöt ismét velünk Pribelre / és velünk lakot ot nagy ideig. Miklós csak el volt ő hozzá nem volt goromba, de a későbbi években hozzám nagyon rosz kezdet lenni. Margitkám már nagy lyánka let, mindég jó engedelmes gyermekem, néha testvéreinél időzöt kik mind szerették őt, de ő a mi csendes Pribeli otthonunkba is jól érezte magát. / Boldogok lettünk volna eggyütt, édes Mamám is szeretet Pribelen lenni. De a későbbi időben Miklós annyira kezdet gonoszkodni hogy már soha sem volt nyugodt perczünk, rettegtünk tőle ha kivált részeg volt a mi napi renden volt nála. Anyira ment gonoszkodássa hogy már előre ki tervezve menésünket / a mikor ő egyszer éjszakára Turcsányi Jakabbal Ebeczkre ment, kora reggel fel szedkeztünk két szekéren egész éjei össze pakol-