Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló

gültem és meg hűltem, hogy a torkom belülrűl kezdet gyűlni, nagy náthát kaptam egész lázba voltam két napig feküdtem is. Emka híven ápolt bennünket még utób ő is ki dőlt, torok fájás következtébe egy hétig feküdt. De már az Isten azután nekem adot ismét erőt hogy beteg ápoló kötelességemet továb folytathattam. Midőn e sorokat jegyeztem, azt hittem hogy már tul vagyok a bajon, / de három heti szenvedés után az én kedves fiam Miklóskám csak ugyan be végezte rövid élet pályáját. Adjon a jó Isten neki örök nyugalmat aző szent országába. Szíveinkbe vésve örökös mély bánatot hagyot maga után béke poraira. 13dik áprilisba a nappal szenderült el. 1869. évi január 4kén születet utolsó gyermekem, Margit Rozália, be van végezve ezen kötelesség rám nézve a Jézus nevébe! / Hála a mindenható Istennek, ki már kilenczedik ép gyermekkel áldot meg s engem is épségbe hagyot, ő fog gondoskodni rólunk, hiszem. Miklós hütetlensége - melybe nincs kétség - engem fel ment ezentúl ezen kötelesség alól. 1869 tavasz sorsom elviselhetetlensége a kétségbeesés leg főb fokára hágót és el szánásomban a lutriba tettem vagy nyerni ha Isten akar segíteni / vagy ha az Isten végkép el hagyna, s nem mutatná nekem kegyelmét segedelmét, leg roszab esetbe késszeb leszek meg halni, mint vagy egy örökössen veszekedő após panaszos vagy egy hűtelen férj kegyelem kenyerét enni. Háromszor csaltam míg czélomat el értem de hisz Jákob is csalt, de / erőssen hit az igaz Istenbe s meg is segítette őt. Én is egyedül a jó Isten hatalmára támaszkodva s azon reménybe tettem, hogy ő meg halgattya az igaz hívőt. A jó Isten legyen irgalmas. Az ördög játékot üzöt velem. Semmit se nyertem de be bizonyítom hogy keresztény vagyok s türelemmel viselem / sorsomat még Isten nem változtat rajta. Magam semmit se kísértek meg többé csak gyermekeim iránti kötelesség tellyesitésse lesz leg főb feladatom. - A zsidótúl vettem kölcsön öt forintot mellybúl a lutriba tettem, s csak későb montam meg anyámnak s kértem tőle ha soha se ad többé csak most adjon, hogy a zsidónak vissza adhas- / sam, mert becsületes embernek első szavát be váltani, adot is szegény mamám. A skrjánnyiki (?) Majálisról csak azért jöt ide akkor hozót öt forintot azt soha se felejtem el neki. így mult az idő ólom léptekkel. Miklós Laszkári Uraknál mint magányos tiszteskedet én pedig gyermekeimmel elhagyatva oda haza az öreg Úr / zsarnoki önkénye alat húztam, kétségbe esés közt az élet nyomorú igáját. Ki már az utóbbi időbe nem is volt józan csupán reggel egész nap mindég ivot ha pénze volt kezénél akkor pénzért, ha pedig nem volt, ugy hitelbe, söröké veszekedett. Volt eset hogy egyszer Ilka este tiz órákkor kéntelen volt Gajdosékhoz menekülni a leg csekéllyeb ok végett, s hogy kellet mindég rettegnünk vigyázni mindenre hogy fel ne haragudjon. / így ment ez egy ideig még azután Samuka az Úr Isten áld-