Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)
Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló
irányomba mind ha a leg haszontalanab lennék. / Sokszor ugy fáj a lelkem, Istenem csak te tudod mennyi teher van rajtam. Kis gyerekekkel való bajok, ház körüli sok dolgok el nem ösmerve épen attól a kitűl leg inkáb fáj, és látva azt hogy csak terhére élek bajára Rokonimnak, mert kedves Kálmán testvérem oly sokszor meg osztotta már velem füzetéssét, mellyet jövőre tenne el inkáb, és Pajor Pista Bácsim is töbször szép öszveget küldött gyermekeim számára; jó Mari Minkám is mindenhogy gondoskodik rólam. / Úgy látszik hogy az 1863 év mely tőlem el fordította Miklóst örök hatású lesz, s töbé soha se tér vissza hozzám egésszen. Még hagyok egy kis üres helyet, ha Isten életbe tart hogy föl jegyezhessem nyugottan várom mind Zrínyi Ilona mi van még a sors könyvébe számomra föl jegyezve. - Jó hasonlított valaha édes Mamám Diannához. az övéhez hasonlít az én életem is. Éjfélekig tartó tivornyák, ivás, danolás, ez az én férfiaimnak legkedvesebb szenvedéllyé. Az utolsó Kozma napjára mellyet Mamánk még Szécsénkén tartót nagyon szerettem volna el menni, de a sok minden féle dolog végett és leg inkáb mert Atyánk nagyon ellenkezet hát ide haza maradtam. De ki sem mondhatom mennyire rosszul esett. Kedvesseimel még egyszer össze jönni a szülei háznál, végtelenül boldogítót volna de híjába le kellet mondanom. Egy- / részt talán jó történt mert ezt a könyvecskét el akartam vinni édes Mamának a hol már végkép pálczát törtem Miklós és sorsom fölöt mert hisz ő a delejtű mely az én sorsomnak irányt ad, ha ő jó akkor az élet minden bajai csekélységnek látszanak, ha pedig ő rosz úgy nem boldogítana a világ minden kincse sem. Most nagy / idő ólta megint csak job csak hogy már ő benne az a Pongrácz roszasság bele van gyökerezve, aza durvaság hogy csekélység végett nagyon fel tud pattanni de szívre nem rosz, csak azokat a lump vadászókat ne híná ide a kik a borát ki isszák és nekem a dolgomat mulasztyák a nekik való fő- / zikéléssel. 1866. év Karácsony ünnepeit nálunk töltötték Rózsáék és kedves Mamám is Kálmánnal Törcről (?) jöttek el mert Mamám ősz ólta nála van és az én Ilkám is. Mind bizonyos keresztelőbe jöttek, de biz az elhúzodot csak az év utolsó napján születet meg fijam. István Dániel . Istenem szent kegyéből ép egéséges gyermek. Rózsa tartotta a kezén, uj év napján kereszteltük. Nem sokára uj év után meg betegedet / Marika mely hártya gyulladásba csak hat hét után kelt fel egésszen. Böjt elején újra bele eset a frizlibe (?) s utána azután meg kapta Miklóska Irénke de Miklóska szegény leg jobban meg adta az árát, mer a nagy forróság a fejibe ütöt s agy velő gyulladást kapót de folytonos hideg vizes rongyai való borogatás által sikerűit el űzni. Ugy azután nagy náthát torok fájást kapót kívülről gyúlt a torka. / Én szinte a sok virasztás s aggódás következtébe anyira el gyen-
