Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)
Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló
ba nem jöhettem, mely fel lépnem segitet volna. így viharzot el fölöttem közel egy év mely életem történetében fekete betűkkel lesz örökre fel jegyezve. Még a jövő évben is s harmadikban nem egésszen soha se volt még Miklós egésszen vissza térve hozzám. 1865dik év febr 7kén ismét születet egy lyányom, Terézia Margit Etelka / Laszkári Etelka volt kereszt annya és Gracza Laczi kereszt apja, de nagyon el szomorodtam, a mint meg győződtem fiú születéséről. De utób meg nyugodtam a születéssé által, szerettem ugy mint ha csak az az egy lett volna. A gyerekek is nagyon szerették. Marikám is ide haza volt (mer sokszor időz Miklósnénál) minyájan boldogok voltak vele de az Úr Isten csak rövid időre külte / le e földre mert 8 hét után őt forrón szerető testvérei közöl visza tért az égbe angyali testvérei közé. Húsvét előtti szerdán temették. Húsvétkor el jöt Mamám Kálmán testvéremmel meg látni az uj kis onokát, s már ő szegénke el volt temetve. Béke poraira. Az 1865. év vége felé ugy látzik jobban családjához simult Miklós, s jelenleg - 1866 húsvétje következik s e részbe azt hiszem nem csalódok. / Ismét szereti gyermekeit, hozzám is ugy láczik melegebb vonzódik ámbár most is gyakran el jár. De ő az Atyánk folytonos morgássát adja okúi hogy nincs othon maradássá. Csak a jó Isten gondoskodna valami kép rólunk és ne hagyna el bennünket. Most Miklós ollyan elszánt mind én voltam az előt. Már végkép nincs kedve illyen morgás közt semmihez. Ne hagy el Istenem! / 1866. év szinte sok szenvedéssel folyt le. Május 18kán kedves elfelejthetetlen jó Édes Apám be végezte földi kínos pályáját. Ki szenvedet tetemeit Pünkösd vasárnapján kisértük ki a szécsénkei sír kertben, hol örök nyugalomra tétetett. Adjon a jó Isten békét nyugalmat neki az ő szent országában, hisz it e földön sok testi szenvedéssei véget érdemes volt a vértanuk közé sorozni. Rózsa 4 hétig maradt kedves Mamámmal, s a mint haza hozta Jani, én maradtam nála de csak egy / hétig mert már aratás következik, s így sehogy se maradhattam el továb hazulról. Szerettem volna több időt tölteni kedves Mamámmal, de körülményeim sehogy sem engedték, mert szomorúságába most igen jól esik neki, ha vele vagyunk. Úgy azután leg aláb Ilkámat hagytam nála hogy egyedül ne legyen. Az egész nyaram gyakori kelemetlenségekkel folyt le az Atyánk is most megint morgób volt, Miklós szinte sokszor nagyon durva. Sokszor ugyan el ösmeri és meg bánja, / de az csak perczekig tart s újra képes a leg kisseb okért a leg durvábban ki pattanni ellenem. Csak Isten tudja leg jobban mennyit dolgozok illy nagy családra csak foldozásom menynyi van. Sokszor ha más dolgaimtól nem vagyok le foglalva setétig kezembe van a tű, szinte káprázik sokszor a szemem. Vagy este sokszor alszanak már minyájan, csak én fódozok még is. Soha leg kevésbé se ösmeri el Miklós sőt ugy fejezi ki magát
