Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)
Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló
1855. marcz álmodtam, hogy Miklós it hagyot bennünket, hogy el ment minden tzél nélkül a világnak. De már azt nem tudom világossan miért mintha futni kellett volna neki én nagyon sírtam, mikor búcsúztam tőle. - Nem sokára álmom a részbe telyesült, hogy Laszkári Úr haragos levelet írt, valaki árulkodót hamissan Miklósra, bizonyossan az nagy lábu hunczut, s törvénbe idézéssel fenyegette Miklóst, azon kifejezéssel írt hogy csak attyát, nejét és gyermekeit fogja kímélni. Azolta sok agodalomat / áltam ki, az Úr Isten maga tudja hogy fog még a mi sorsunk végződni. 21 a pril. Álmomba mindég egy pinczébe jártam és a nap sütőt bele. 22 a pril. túrós lepényeket s mákos csíkot láttam álmomban s borúit hold világos éjszakán gyalog kelletett mennem gyerekeimmel eggyütt s egy máshoz közel két uj kis házikót is láttam, - volt is tavaszkor sok kedvetlenségem, mikor az úr it volt. Még alig mult el egy kedvetlenségünk már megint más. azt a sok fene zsidót mindég töri a motrok (?) ezér a birtokér, most már csak ugyan bizonyosan oda atta az Úr, mer két / zsidó jött ide tegnap, 2 T uni , s egy irást mutattak, melybe Laszkári Úr fel hatalmazza őket az itteni szabad rendelkezésre. Most már megint mind bizontalanságba van az ember: most mingyár kel e innen bontakozni vagy csak őszre. Ha most mit könyen hiszek, mit csinálunk még egy egész esztendeig míg Pribelen az árenda kitelik édes jó Istenem. Álmodtam az éjjel, hogy nagy darab káposztám volt és a víz mind be öntötte - ez az álom is rosszat jelent nekünk. - Álmodtam hogy nagyon sirtam, búcsúztam mindeniktől, mindha valahova meszsze kellet volna mennem más országba, és tegnap éjjel, hogy / fekete fátyol volt a kalapomon. 1856. év Decz ebbe az időbe oly sok csúnya álmaim voltak hogy már jegyezni fogom. Egyszer azt álmodtam hogy kenyeret süttünk: akarjuk fűteni a kemenczét, hát egésszen ki volt mozdulva helébül, és keresztül fujt rajta a szél, kértem Sulykoékat, hogy engedjenek az ő kemenczéjekbe sütni de nem engedték, ugy azután Gajdosné ajánlotta az övéket. 1856 év má j us lső j én reggeli 8 óra tájt születet harmadik lyányom. Azon édes reményem hogy Miklósomat fiú gyermekkel örvendeztetem meg ismét meg hiúsult. De én meg nyugszom az Isten akarattyán ha ő igy jobnak láttya. Rózsa testvérem már más fél hétnek előtte eljött. Édes apám hozta el őtet oly jó volt szegény hogy eljött, hogy le betegedésemkor ismét ő ápolhasson. Kérésemre meg tette hála Istennek jó egéségem volt mindég, le betegedésem előtt el végeztem minden / dolgaimat. Rózsával el jártunk este felé járkálni. Csak az utolsó éjeken és a meszelés fáradalmai után éreztem magamat rosszul, azután áldozó csötörtökön épen azon a napon, melyen vártam magamat. Rövid ideig tartó kín után meg segitet a jó Isten, ép gyermeket szültem. Igaz azon el búsultam, hogy megint lyány, egy
