Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)
Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló
ebédre. Bánatos érzéssel búcsúztunk el egy mástul a mindég jó kedvű Pajkos Bárdos Fáni is nagyon sírt. Hétfőn dél után még el jöttek az Erdész, Bárdos Edvard és Sofi, a pakolás körül segítettek a férfiak. Késő este váltunk el, Bárdos Edvard zokogva sirt mint a gyerek, mit nem is tettem volna fel felőle. Le kisértük / őket még utóllyára a parton, már jó setíttes volt, az erdész még visza fordult és azt mondta No Isten áldjon meg mogyorósdi part, miattam akár fenékkel fordulhatsz fel ezután. Én meg öszsze jártam minden ösmert helyet a méhes alat, kis kertbe, mely az idén naponkénti ima helyem volt. Ollyan keservesen ki sírtam magam, s fájdalmassan búcsúztam mindentül mint ha minden boldogságomat it kellene hagynom kivált ha Julcsára tekintettem / kinek mindég könyek voltak szemeibe, s nekem is mingyár sirnom kelletett. Az ambitus küszöbén is ki ültem magamat, így mult el az utósó este. A földön aludtunk minyájan, mer már minden fel volt a szekereken pakolva. Valami három órákkor reggel nagy menydörgés s essőre ébredtünk. Reggel ki tisztult, de még is volt már vagy 9 óra, mikor el indultunk. Virágjaimat / melyek oly szépek voltak már a méhes előt töbnyire el osztogattam, az udvarbúi nagy része a falunak sírva kisért ki bennünket. Szegény Gályé (?) kit töbször jól tartottam a mult télen, erővel akarta még a lábamat is csókolni, zokogva mondott áldást minden léptünkre. Le a parton is többen férfiak tartották a kocsinkat hogy el ne dőllyünk, a hídig ugy kisért bennünket a nép mind a temetési kiséret. Onnan azután sebesseben / mentünk, s ők elmaradtak áldást kívánva utunkra. Én nagyon sirtam, s könyörgésem a Jó Istenhez hogy ezek lennének utolsó Bánat könyüim. Kedden reggel indultunk Túli 10. Utunkba még be mentünk egy kicsit az Erdészékhez onnan érzékeny búcsút véve tovább folytattuk utunkat, más nap este későn értünk Ebeczkre s onnan más nap Pribelre értünk T úlius 12kin Az Úr Isten áldássá legyen rajtunk ezen a helyen, legyen vége a sors csapássainak melyekbe nekem oly sok részem volt. Adjon a jó Isten nyugodt életet ezentúl, kedvesseimnél. / A csizio azt jósolta nekem, hogy 24dik évembe nagyon sok kedvetlenségeim lesznek s az után nyugottabban fog folyni életem. A kedvetlenségek be tellyesedtek adja a jó Isten, hogy a jóslat job része is be tellyesedjen. Ottani adóságainkat az el adott tárgyak árábúl füzettük ki a fuvarosoknak is 70 forint kellett ugy hogy csak 110 forintunk maradt az ott el adott holmik árábúl tisztán mikor Pribelre jöttünk / még Laszkári Urnái 900 forint adóság maradt, ugy azután el adtunk Csehibe egy erdőt Rutkai Jánosnénak, még ugyan jelenleg is húzódik a szerződés Korponárul le küldéssé, s még csak öt száz forintot adot Rutkainé, a mellyet oda is adtunk Laszkári Urnák, s még négy százzal tartozunk, s ugyan annyival Rutkainé nekünk. - Már az egész ki van fizetve, épen az interessel tartozunk, 27 p. ft. -
