Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)
Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló
jel és nappal is volt egy kis hasfá- / jásom, és a mellybe is nagyon meg gyűlt a tej. Volt sok bajom, párgoltam gámforos pálinkás rongyai boritgattam, de csak azt, aki Mariskával is ki gyűlt. Kondás Borcsa is szopta egyszer, mer már féltem, hogy megint bele ereszkedik. De még is hála Istennek, semmi bajom selett. Két hétre már vég kép fel keltem. húsvét kedden 18 a p ril 854 it ebédeltek Bárdosék és a csernelyi pap is apjával. Mult vasárnap is it voltak Bárdosék dél után. Még az ebédnél ültünk már ma mikor jött Keviczki is / a nejével, kik most a nótárius házba laknak eggyüt. Most mikor már semmijek nincs össze békéltek. Még feküdtem Rózsa végezte a gazdasszonyi bajt, szegény ollyan nagy szívességgel és iparkodva tett mindeneket, még is annyit ki ált szegény, mer Miklós mindég zsémbeskedett, veszekedet. Ollyan volt ebbe az időbe mind az ördög. Én csak azt hiszem hogy az boszontotta, hogy nem fia születet, de ki tehet arról. Szegény Rózsa meg mindég azt gondolta hogy őrá haragszik, ha veszekedet. Magam is töbször ki is sirtam magamat, mer jó kedvét se látta az ember. / Bizon az igaz, hogy nagyon is rosz természete van neki. Néha ha jó kedve van annyira szeles tud lenni, hogy nagyon, ha pedig haragos, minden csekélységér fel pattan, és durva szavakkal illeti az embert. Sokszor ugy el szántam az életemet, kivál a hogy ez a kis lyány meg van, hogy szívesen meg halnék, csak ezek a gyermekeim is velem halnának meg, mer a jövendőiül mindig félek, jobbat már többé soha se reménlek, csak rosszabbtúl félek. Csak ha az Úr Isten csudát tesz, csak ugy lehetek / még én valaha boldog. Mer Miklós természete nem változik jobra, inkáb mindég rosszabb. Adóságaink mindég nyőlnek, még is ő egy vasárnap se maradhat ide haza, keresi az alkalmat hogy társasságba legyen, akkor azután mindég kártyáznak, és ő néha nyer is de többet veszít. Ő házi körébe nem elégedett, csak idegen társasság boldogittya, legyen az bár minő. Ha egyéb nincs paraszt társasság. Farsang harmad napján is mit tett. Paraszt tánczra ment el a honnan csak éjfél után tért haza / a nélkül hogy ide haza szólt volna. Én reggel hallottam a szolgálóiul. És folyvást tánczolt a többivel. Ez a kezdet és továb mi lesz még? Édes Istenem de sok szenvedést is mérsz némelly emberre. Én attúl félek, hogy a Keviczky úttyaira megy ki egésszen, a kitűl az Úr Isten őrizzen meg. Rózsa szegény már majd kétségbe esett hogy olly soká nem mehetett haza. Laszkári Úr nem vitte el a világ rosz nyelvével mentegette magát, már egésszen desperátus leveleket irkált mamámnak. Dubroviczkit szidta hogy ugy rá szedte őtet / s még szegény mamámat is. első Júniusba felszereikedve jött Terbegeczre hogy más nap indulnak hozzánk, és ő az után nem jött. Szegény mamám egésszen desperátussan tért vissza Nyékre. Ott töltötte azután pünkösd ünnepeit. Látva nagy elke-
