Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)
Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló
mellett. Következő vasárnap Ománba voltunk, Guldinyiéknál akartuk elősször is be mutatni Rózsát. Daróczra is be szóltunk, Zsófi fekszik, Szent Antal tüze van a képibe. Guldinyi nem volt oda haza. 22. j anu vasárna p Dél után Daróczon voltunk, Guldinyiékat már ott találtuk, ép az ebédnél ültek. Rózsa is meg szerette a Bárdos / lyánkákat. Guldinyiékat hitük, de nem Ígérkeztek semmit se ot léttünkkor, ámbár nagyon szivessek voltak hozzánk, de a mint a Bárdos lyánkáktúl értettem megint haragszanak. Guldinyi azért, hogy Rózsát nem auffiroztuk neki Daróczon. Én abban felejtkeztem el hogy már voltunk Ománban de ő akkor nem volt odahaza. Egy vasárnapon it ebédeltek Bárdosék és a csernelyi pap is apjával. Pazar dél után jött el, a ki most / könyvekkel tart bennünket. Jól el mulattunk. Farsang három napján pedig első napon Csernelyi papnál ebédeltünk minnyájan, meg hitt bennünket az erdészek is ott voltak, derék magyar asszony az erdészné. Hétfőn dél után pedig Daróczon voltunk. Akartam még én is használni a szán utat, mivel már fel szabadulásom előt nem igen merek valahova menni. Rózsával hamar el ment az időnk dolog közt, már majd minden várni valót el végzett, csak ugy keresett / magának dolgot. Én ugy vagyok vele mind ollyan féltékeny szerető mindég félek, hogy el jönnek érte. Pazártul olvastuk most a Böjtön Jezuit czímü regényt, 12 könyvbül áll. Töbnyire én olvastam fel míg Rózsa vart. Én többnyire csak áltam vagy járkáltam az utolsó időbe rosz volt ha soká ültem. De jó érzem én most magamat hogy Rózsa it van, bizodalmasan szolhatok vele akár miről. Ugy látszik hogy ha ő el megy többé soha se leszek ollyan elégedett Mogyorósdon, mind ez előt, mindég ő / fog hibázni. lső á p rilis 854. Szombaton Dél utáni ötötfél óra tájba az Úr Isten meg segitet, szerencséssen meg születet kis lyányom, rövid ideig kinlódtam vele. Miklós nagyon, szinte bosszús volt, hogy megint lyány lett, én magam is jobban szerettem volna ha fiú lett volna, de az Úr Isten a mit adot, mikor csak ép gyermekkel áldot, azon kel megnyugodni. ap ril 2kán vasárna p Elküldtünk Szilvásra a kálvinyista papér, az Atyánk volt a helyettes kereszt apa, Rózsa / kereszt vizén tartotta, egész csendbe meg volt dél után a keresztelés, a lyánka neve Erna. Komáknak Laszkári úrékat s Mikulay Jankót Plachy Marikával írattuk be. Guldinyiék az utolsó időbe egészszen idegenek voltak s soha se jöttek hozzánk, ennél fogva nem is hítuk őket, ugy lehet nem is jöttek volna, és jobb is fel hagyni az illyen emberek barátságával, a kiknek a nyelveken méz, a nyelvek alat pedig méreg lappang. A szülés után hála Istennek jó egéségem volt, csak első éj-
