Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)
Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló
kézbűi kézre. Ebéd után nem sokára haza mentek a Nyékiek s mink magunk maradtunk, az / egymást oly rég nélkülözöttek. Szent Istenem hogy köszönnyem elég képen azon végetlen örömöket, melyeket most élvezni hagytál, a kit képzelni se mertem, hogy kedvesseimet ölelhessem. Hála örök dicséret szent nevednek. Hétfőn még egész nap ott maradtam, kedden reggel pedig, meg indultunk ebédre Terbegeczre szándékozva. Vasárnap ugy maradtunk a Nyékiekkel hogy ők is oda jönnek. Kedves Mamám is Rózsával velünk jöttek. Kedves Apámtúl szorongó szívvel vettem búcsút, az Úr Isten tudja fogom e többé látni vagy nem. Ámbár most kissé jobban van, a hideg lelésse ki maradt, de / igen gyenge. S mikor a falubúi ki felé mentünk, temetésre zúgtak épen a harangok, melly fájdalmas érzést költőt keblemben, nagy idejig vissza tartózthatatlanúl folytak könnyeim. De az Úr Isten végetlen kegyelme még jobban adhattya kedves Apámat, melyre még oly nagy szükségek van kis korú gyermekeinek. Óh Istenem, tarcsd meg őt, az apák legjobbikát. Utunkba Ipoly Keszibe is be mentünk, Miklósékhoz. Onnan azután Kedves Mamám és Rózsa a mi kocsinkba jöttek át. Egy az hogy az úton is eggyüt lehessünk és mivel esső is kezdett esni, mely azután vert is egész Terbegeczig a mi kocsinkon gyékény volt, s így nem áztunk meg. / Az Atyánk és Miklós az övéken mentek tompái lovaikon. Már egy óra volt dél után, mikor Terbegeczre értünk, Samu ép akkor ment haza Kőkeszibe mert ot lakik most miólta kerületi jegyző, ki reggeliül ot várt bennünket. Azután a Dubroviczki fia, Lajos ment érte, s este felé ló háton, bár esett az esső, el jött. Este Marika zongorázót hol Mamám váltotta fel, s ezek tánczoltak: Mariska Rózsa Samu Miklós, még engem is elé kaptak nagy hasammal tánczba. 12 órákkor feküdtünk le. Samu este búcsúzót, mivel Dubraviczkiékhoz ment / hálni, s onnan holnap korán akar haza menni. Mariskát az ágyon alva csókolta meg bucsuzássakor. Szerdán 11 T anu. reggel mondta Dubroviczki, hogy még a télen el jönnek ők Samuval hozzánk Mogyorósdra. Ennél fogva hitük Rózsát hogy jöjjön velünk most, azokkal majd vissza jöhet, ő vonakodott arra nézve hogy ruha nincs vele, csupán aki rajta van. Mamám is sokáig nem határozhatta el magát, mink kértük, Miklós is és az Atyánk is híták. A testvéri szeretet győzött nála, el határozta magát ugy a mint van, jönni velünk. A búcsúzás / azon fogva hogy Rózsa is velünk jött sokkal könnyebb volt rám nézve, külömben igen nehezen váltam volna el kedvesseimtől. De az a tudat hogy ő velem jön és nagyobb ideig eggyüt lehetünk, könnyítette kedves Mamámtul is az elválást. Pénteken 13 Tanu 854. Valami 2 óra tájba hála Istennek szerencséssen haza értünk ámbár több helen kerülni kellett a nagy vizek miatt. Az éjjel is / Rima Szécsbe háltunk mivel a Rimán át nem mehettünk Csobánka
