Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)
Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló
3 Auguszt. Voltam az öreg Bárdossal és Zsófival Apátfalvára, vásárba. A kasznáréknál ebédeltünk, erővel be hajtottak, igen szép fiatal asszony a kasznárné. A holnap után tartandó N.B. asszonyi búcsúra is meg hitak, de nem mehettünk, mer Guldinyiék ép akkorra Ígérkeztek amint ezután el is jöttek. / Mária neve Bucsu, szept 11. 953. Bárdos Sofi szegény el jöt szombaton éjszakára. Sok segitségem volt vele. Vasárnap el jöttek ebédre a csernelyi plébános, Apjával, Edvard, Fáni apjokkal, a szent Martonyi jegyző, Guldinyi, Tildivel és egy mérnök, Öhl Ödön a ki a mogyorósdi határt jöt mérni. Azután 25 napig nálunk volt kosztra. Töbször volt azalatt / Daróczon. Fáni igen tettszik neki. Csötörtök 6dik okt. 853. Éjszakára meg érkezett a főnökünk Laszkári úr, szombaton dél után ment haza, Ózdra éjszakára, Starman Gyurihoz, birtokot akarnak cserélni. Vasárna p, november 13. Ebbe az időbe majd minden éjjel Hontba maradt jó Szüleim s Rokonaimmal álmodozók hol én vagyok ott, hol őket látom it. Az Isten tudja, mit fog jelenteni. Attúl félek, / hogy nem sokára vissza megyek lakni körökbe, a mi ugyan egy részt más körülmények közt leg főbb boldogságom lenne, de ily esetbe, a mitűl tartok a szolgálatbúi ki kopva gyalázattal vissza menni, és még Pribelen az atyánktúl fügni, az Úr Isten őrizzen meg attól. Pedig mindég kétségbe vagyok esve hogy arra a sorsra kell jutnom, mer adóságunk mindég egyre szaporodik. Miklós egy cseppet se kiméli a pénzt, / nem rég it volt Möhr a Csehi jegyzővel, Magyar kártyán 10 forintot veszitet, pedig azt is kölcsön vette. Édes Istenem! fojcsd el benne azt a nagy kártya vágyat, mer még az minket utóbb is koldus botra juttat. Tán azért is sirtam annyit, mikor jegybe voltunk hogy elő érzetem volt, menyi bu, gond lesz osztály részemül adva. Nem rég meg Ománbúi ollyan hireket hozott az Atyánk hogy Sátán lettékor a mult ősszel 100 forintot / veszitet volna Miklós. De ő nagyon tagadta hogy nem igaz, csak tiz forintot, de az is elég ollyan szegény uj gazdának, ott tiz, ide haza is nem rég tiz, apátfalván is az Isten tudja hol megint mennyi - s oly csekély évi fizetés csak kártyára is kevés, és fuvarra illy móddal. Ma is Szent Mártonba ment búcsúra, ahoz az előttem ki álhatatlan jegyzőhöz. Eleget minyájan beszéltünk neki, ne jáczon magyar kártyán, / csak az Úr Isten adna neki meggondolást, hogy fel tudná gondolni most is minő mélyen vagyunk merülve az adósságba. Haza már régen nem irtam és jó rokonimnak is nagyon ritkán irok csak azt sajnálom, hogy ők talán azt vélik, hogy meg felejtkeztem rólok, pedig csak abba múlik sokszor hogy oly hangon nem akarok Írni, a minő kedvbe vagyok, mer panaszkodni nem akarnék, jó Mamámnak is
