Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)
Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló
csak azért nem irtam panasz képen / soha, hogy leg alább ő ne búsúllyon, elég, hogy engem öl a bú. Ugy meg untam már az életet, hogy nem bánnám, ha ma kellene is meg halnom csak Mariskám is velem halna, mert őtet nem akarnám mostoha kézre hagyni. Lám, hogy kértem szépen csúnyán is azután, mikor Sz. Mártonba ment Miklós hogy ne jáczon ferblit, még is játzott. Vasárnap ment el s csak Hétfőn éjszaka / jött vissza. Hétfőn egész nap Losonczinál ferbliztek. Ő elősször 17 pengőt veszitet, azután visza nyerte és még mikor haza jött 10 forint nyeresége volt. Szinte el borzadtam mikor beszélte, hányszor kértem ha láttya hogy mindég csak vészit, tegye le a kártyát, jöjjön haza, ne várja míg annyira megy a vesztessége, mer hátha nem nyerte volna vissza. Egy szegény embernek minő kár lett / volna 17 pengő. És ha még az is nem az övé, de költsön vett pénz. Imádkoz értem is Buzgóság gyermeke. Legyen be telve már Keservim mérlege.S a szenvedett kinok Borongó fátyolán Mosolygjon át felém Egy üdv hozó korány. Imádkoz értem is Kérleld a végzetet Talán fohásziddal Meg engesztelheted / Kérleld a végzetet S keresd meg üdvömet Egy áldozat könnyű Meg adja enyhemet Óh, nekem nincs könyűm Nincs kérlelő imám. Balsorsom Istene Azért haragszik rám! Erzsébetkor it voltak Guldinyiék, és Bárdosék Daróczrul. Következő napokba ot volt az atyánk Ománba Guldinyiéknél, hát ott a nagy appre- / henziók, hogy Miklós nem is nézett rajok mikor it voltak, nem is beszélt, eszt mongyák vélek, és hogy a kocsisoknak árpa darát adtunk enni és lőrét inni. Hlyen hazugságokat tudnak ki koholni. Csak ugyan nem méltó velők barátkozni, ha sémit nem tehet az ember kedvekre. Miklós napra nem hittam senkit, nem is jött el senki. A csernelyi jegyző ki véletlenül akadt ide, ebédelt itt. / Daróczon búcsú, János nap 27 decz 853. ebédre Bárdosékhoz mentünk, ot volt a plébános is. apjával és Guldinyiné hitt Dávid napra. Pénteken . 30 decz. 853. Ebédre el mentünk Ománba, komám neve napjára ot voltak
