Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)
Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló
Szombat 22dik ma j reggel el ment Miklós Edvarddal Miskólczra, gyalog, én nagyon haragudtam, mer én is el akartam menni, kis Mariskámnak himlőt oltatni, de / az a hóbortos Edvard rá vette, s ő mingyár kész volt rá álni, azután ugyan magam se bántam hogy nem mentem, mer sokáig voltak oda, a vásár késűbb volt, csak szerdán este jött Miklós elé: vett nekem nap ernyőt 5 ft 30x, fekete fejkötőt 7 ft 30x, és ruhára p. 36x rőfe. Vasárna p 30 Má i 853 reggel Egerbe akartunk menni a kis lyánnyal, de essőre hajló volt az idő, s a szilvási bükk, melyre udvarunkbúi van kilátás, nagyon ködellett, s azt mindég sok / esső jele, igy nem mentünk, s azután vasárnap hétfőn is a leg szebb idő volt. Dél után Daróczon voltunk, ők is épen ide érkeztek a hogy az udvarba értünk. Vasárna p 6dik T uni 893. El mentünk hosszú készülés után csak ugyan Egerbe, már mult csötörtökön Csigábúl (?) kergetet vissza az esső. Hála Istennek jó idő lett utunkra, este felé össze jártuk a vár környékét oda fel, egy boltozottyába a Várnak, köbül ki faragva, harczias öltözetbe fekszik Dobó István, az Egri Vár egykori hős védője a török ellen. Himlőoltás végett három orvosnál jártunk, Maczky, a Mizereknél, a kórházat is össze jártuk, a hova ingyen fogadnak be ollyan szegény betegeket. Azután Sátorihoz utasítót a Mizerek orvossá s csak ugyan, az oltót hétfőn reggel hat himlőt Mariskának. Jó volt egész utunkba, éjszaka is jó aludt, hála Istennek, szerencséssen / jártuk meg. Kedden dél után 8. Tuni el jött gyalog Bárdos Sofi az apjával, este felé haza mentek. Vasárnap, 25 Júni 853. Szerdán 29 Túni Dél után elmentünk Ománba, Sofit már ot találtuk, Guldinyival ment gyalog, azután velünk jött vissza. Az ománi templomban is voltunk létánián. Ma Péter Pál napja, örökre emlékezetes nekem, tavai az uj méhes alat írtam, s fel tettem / magamba, hogy minden évben Péter Pál napján ott fogom irni le életem történetét naplómba, de mivel hon nem volt, nem tehettem. Az én életem, nem is tudnám meg mondani minő, csak örök bu és gond közt fut, ha egy nem, hát más. Nem elég a sok adóság, a nyakunkba itt a nyári munka, a sok napszámos takarók, sat, mellyeket fizetni kell, pénz meg sehol, már Edvárdtúl 25 frtot vett kölcsön, / Remenyiknek százzal tartozik még a tavaszon vett szénáért, most megint a bacsotúl öt pengőt, de tudom, az se lesz még elég. De még mind ezen felül soha se láttam ollyan hanyag tisztet a számadás irássára mind Miklós. A takarók neveit is, mellyet holmi hitvány papirosra irt fel, még nem tisztázta le, holot már én is hány szor kértem s emlegettem neki, attúl félek, hogy szét vesznek s az után / hogy irja be a számadásba. S egyéb
