Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)
Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló
Zsuzsi Minkától kaptam most áprilisba levelet, a többi közt irja hogy Lisznert is már nyugdijazta a herczeg. 24 a p ril 1853. Gib uns Gott aus deiner Sorgensquelle Was wir hier gebrauchen in der Noth Ach, wir bitten nicht um Gold und Schätzen Gib uns nur Zufriedenheit und Trost! Halt uns Vater in den Prüfungsstunden Wo die Tugend mit dem Laster ringt, Lass uns auf die Himmelskrone blicken Wenn die Erde unser Herz umschlinget. /* Pünkösd vasárna p maj 13 853 Ebédre Csernelyi templombúi Daróczra mentünk Sofi neve napját tartani. Mariska is velem volt a plébánián is voltunk. A papnak 73 éves apja s fiatal mostohája is hozzá jöttek lakni. Hétfőn má j 16. 853. Ma hat éve léptem éltem érdekesb szinpadára, mellyen már sok vig de több bus szerepet jáczottam. - Ebédre el mentünk Ománba, Sofi is velünk, ot volt a sátai / Jegyzőné is férjével s kis fogadott Mariskájával. Én valami 5 órákkor el indultam Ománbul, Miklós az atyánkkal még ott maradtak gyalog jövendők. Azt mondták Daróczon várjam be őket, én siettettem hogy sokáig ne maradjanak mert az urunkat is minden pillantatba várjuk, és nekem is dolgom lesz, miután holnapra hozzánk Ígérkeztek komáink. De biz ők egész alkonyatig várakoztattak mind a bolondot. Már minden béke tűrésem el hagyott ot akartam őket / hagyni, de már ugy is késő volt. De többet csak nem várnám, majd gyönnének gyalog ha nem sietnek. Bár az Űr Isten sose teremtette volna azt a ki leg elősször kártyát csinált. Kedden 17 ma j Reggeltül délig esett, csak azután tisztult ki, de mégis egy órákkor el jöttek Ománbul. Komáim, Guldinyiné testvérje, mely Kézsmárkrúl egy időtűi nála van, Tildi és Sofit is el hozták. Jól el mulattunk az ünnepekbe. / Szerdán 18 ma j 1853. Dél után el jött Laszkári úr, a mult héten minden nap vártuk, meg is nyírtak. Miután pedig meg voltak nyírva a juhok nem is mulatót csak egy napig, pénteken. 20dik ma j reggel haza ment. Beszélte, hogy Plachy Zsófi el tévedt, szegény, szerencsétlenül járt. *(Nyersfordításban: Add meg nekünk, Isten, gondoskodásod forrásából, amire szükségünk van megszorultságunkban; ah, nem aranyat és kincset kérünk: adj nekünk megelégedést és vigasztalást. Tarts meg minket, Urunk, a megpróbáltatás óráiban, ahol az erkölcs és a vétek küzdenek; engedd, hogy az égi koronát pillantsuk meg, mikor majd a föld fogja szívünket átölelni.)
