Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Margócsy József (1837-1917) versgyűjteménye - Dalok

Egykor és most Ugy szerettem egykor A leányt szívemből, Ha derűit volt arcza S láng lövelt szeméből. És ha ajka bíborán Kéjt mosolyga fris korány. De mióta megcsalt A szem édes lángja S kínt hozott szívemre Piros ajk fulankja. Halovány arcz, szende szem, Szűm tinéktek szentelem. Császár (Császár Ferenc, 1807-1858) Csörsz árka Borsod s Heves határin, Jó vándor, a ki jársz A sík vidéken, egy vén Árok nyomot találsz, Mellymint orjás ekétől Szántott barázda út Tiszától a Dunának Néhány mértföldre fut. Magas partját mivégett, Mikor s ki hányta fel? Az elhalt századoknak Homályiba vészel. S úgy a zöld mezőben, Mint egy királyi sír, Mellynek porlott uráról Elhallgatott a hír. De annyi szent igaz: hogy Sok százados korú, Jó, hogy nem szól, beszéde Mert volna szomorú. Sok év duló hatalma Meg küzde már vele