Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Margócsy József (1837-1917) versgyűjteménye - Dalok

De földel még máig sincs Be töltve kebele. S ki tudja még, körüle Hány ember nyom kihal, Míg ví idő s enyészet Bontó hatalmival? De - most a népnek ajkán Máig forog neve Csörsz árkáról halljuk meg Mit mond az agg rege. Régen, felette régen Sok tenger év előtt, Elébb, mint a magyar faj E szép hónába jött: A kósza Longobárdok Királya Rád vala, Pannonian ki úr lön Karjának általa. A nagy Dunának árja Fedezte birtokát, Mellynek zsíros mezőin Partján ütött tanyát. Rád úr kemény vitéz volt, Termete óriás, Esetlen, durva bárdját Három sem bírta más, Vad arcza rőt szakállal Szemig benőve volt, Többet mondót szemével, Mint ajkival, ha szolt. Harcz volt egész világa S alig hogy megpihent, Mint a darázs kizúdult S ismét csatákba ment. A balsors a kit tusában Közel s elébe vitt, El nem beszélte honn a Harcznak történetit. Történt egykor, hogy hős Rád Kemény csatába szált S frigyesnek híta Csörszöt, A szép Avar királyt; És ott hol a Tiszának Zuhognak habjai, Vad tüzel ültének fel Csörsz és Avarjai.