Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Margócsy József (1837-1917) versgyűjteménye - Dalok

Verő fény süt a faluban De határán jég eső van S a faluban, bár dér vagyon, Hűvös a lég, s nedves nagyon. Bár szememben köny nem ragyog Óh ne hidd, hogy boldog vagyok, Fáj szívem, fáj; mert szeretőm Halva fekszik a temetőn. Egy hajdani csapodárhoz Galambnak hittelek, S kisült, hogy vércse vagy Napfénynek mondtalak, S az lészsz te - majd ha fagy. Tíz csilag érted nem lett volna semmi bér: Holott egy rézgomb nálad többet ér. Csodáltam arczodat S éj barna fürteid, Csodáltam termeted Lengő szépségeit; S ha e csodákról most gondolkozom Magam felett is el csodálkozom. Egy érdemed marad, Bár sok nagyon hibád, S azért huljon sürün Az ég áldása rád. Ha kérdenéd: ez érdem miben áll? Csupán csak abban: hogy hűtlen valál. Szívem verésivei Vertemmeg szívedet, Miért vakítál el Olly rutúl engemet? De minthogy egyszer hűn szerettelek Most kétszer olly hűn elfelejtelek. Vachott Sándor (Vachott Sándor, 1818-1861)