Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Margócsy József (1837-1917) versgyűjteménye - Dalok

Szó szavat szül, háborúra térnek, Vége-hossza nincs a' vitézségnek, Óriások, tündérek csatája, A

1 ki hallja, eláll szeme szája... Régi dolgok! - mond a' gazda végre, Nem kívánom tudni, mi a' vége. Jó éjszakát!... Bízzatok az égben! Én nemzetem, szántó-vető népem! Mi az élet? (Szelestey László barátomnak viszonzásul. Sárosy Gyulától) Mi az élet? Rövid út a' sírhoz... Hol a' cél a' pályahősre vár, 'S a' boldogság: mint lidércz az éjben Sírhalomról sírhalomra jár. Bár az élet kincsét egybegyűjtöd Boldognak hiába mondanak: A boldogság, egy elásott kincsnek Fénylidércze, sírvirága csak. Szeretem az embert, ki hirdeti: Hogy egy élet neki nem elég. Önmagát, mint illat a' virágot Tulohajtja bölcsen élni még. Ugy lesz ő, mint a' kit első ízben A szerelem láncza boldogít 'S sírhalmán az első szerelemnek Újra fonja rózsalancait. Mint a' selyembogár a' gubóban Hiszi, hogy még egyszer élni fog Selyem szálakat fon éjeiébe 'S ragyogóbbá válik általok. (Sárosy Gyula, 1816-1861; a címzett Szelestey László szintén ismert költő volt, élt 1821-1875)