Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)
Margócsy József (1837-1917) versgyűjteménye - Dalok
Kigyuladt a' csárda teteje Hejh kilopták a' rózsám belőle De magam sem vettem terefára Felpattantam pej pa — ripámra Amott van egy csikós megkérdem Látta e rózsám más ölében? Hogyha látta (hejh) a' ki világát Megvetem annak ma — az ágyát Hejh! hova csikós olyan szaporán Azon a' tajtékzó paripán Bogár Miska lyánya férjhez mén A lakodalmára megyek én Ha lakodalomba megyén kend Furkos botot minek viszen kend Minek az a furkos fölteve Felczifrázott kapás nyergébe Azt a' leányt ki most férjhez mén Soká szeretőmül birtam én De elcsábíttatott a' szegény Elcsábította egy gaz legény De nem esküszik meg ő kelme Legyen vele Isten kegyelme Azért viszem én azt a' furkót Agyonütöm azt a' csábítót Népdalok Úton, útfélen ha járok, Ram se néznek a leányok; Azért-e hogy ragyás vagyok, Vagy hogy bajuszt nem hordozok? De azért én magyar vagyok, Ha bár bajuszt nem hordozok; Mért verte el ugy a ragya, Hogy ki sem hajt talán soha?
