Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Margócsy József (1837-1917) versgyűjteménye - Dalok

Száraz ágon vad gerlice turbékol... Keresnék én szeretőt ha tudnék hol... Levetném ezt a' gyászruhát, ezt a' bút, Vigan fonnék homlokára koszorút. Van nekem egy, van nekem egy virágom, Le nem törtem, el se hoztam, beh szánom! Távolestünk, messze vagyunk egymástúl, Én a' Sajó partján, ő a' Tiszán túl... Ha benéznél ablakomon egy estve Meglátnád a' búbánatot lefestve, Megláthatnád két halovány orczámat, Meghallanád mint sóhajtok utánad! Lévai J. (Lévay József, 1825-1918) Én nemzetem (Hevenyitől. Szép irodalmi közi.) Tisza, Duna síkjait lepték meg, Egymás mellett még szépen megférnek; Nagy határú falvakban kis házak, Elég nagyok házi boldogságnak; Utca hosszat akácfák két sorja, Falu végén egy-egy rozzant korcsma... Tied e föld még ma is - mint régen, Én nemzetem, szántóvető népem! Gólya, fecske szent madarak nektek, Házatokra bizton telepednek; De elűzi őket az ősz messze, Vándorolni megy a' gólya, fecske. Hideg szél fúj, szitálja a havat... Hol járhatnak most szegény madarak?... Hisz vigyáznak azokra az égben! Én nemzetem, szántóvető népem!