Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Margócsy József (1837-1917) versgyűjteménye - Dalok

Menyezetes ágy magasra vetve, Duzzad a

1 toll szemlátomást benne; Ablak alatt tulipános láda, Esztendő szám mestergerendába, Jó helyet fog a' boglyas kemence, De könyen jár az ajtó kilincse, Egy-két vendég még elférhet szépen... Én nemzetem, szántóvető népem. Munka után édesded az álom, Hány az óra? Éjfél után három! Dobog a' ló, kérődzik a' marha, Leugrik a' macska a a' pitvarba, Gólya, fecske emelinti szárnyát, Nyugtalanok, mind a' hajnalt várják; Szól a' gazda: alszol feleségem? Én nemzetem, szántó vető népem. Pirosodik lassan az ég alja, Kondul már a' harang esthajnalra, Ház előtt áll a' gazdasszony várva, Minden kész az estebédre márma; Jönnek is már, már otthon is vannak, Neki ülnek vigan az asztalnak, Nem serény most senki a' beszédben, Én — De lassanként a' beszéd megered, Ki rosz időt, ki meg jót emleget, Közbe szólal az eladó lány is, Mind oda néz... hisz az ajka kláris... Ajtó nyílik... adj isten jó estét! A' lány pirul... pedig csak a' szomszéd, Csak a

1 szomszéd, hanem hát még nőtlen... Én nemzetem — Gazda előtt boros kancsó félig, Egyet hörpent - 's kínálja vendégit... Szabadkozik, köszöni a' legény, Iszik végre - illendőség levén. Ülj le öcsém! - de valamit mondok: Ne legyen most a' lányokra gondod. Beszélgessünk, nagy kedvem van épen... Én —