Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Margócsy József (1837-1917) versgyűjteménye - Dalok

Dalok* Apám dala (1837) Siralomnak fajdalomnak völgyében kesergek Egy erdőben, nagymezőben, mint árva tévelygek Nem akadhatok egy utra, s fris vizre folyó kútra Melyet immár árva madár, jól elhagytam hátra. Zavaros az, nem is tiszta, mint gerlicze madár Mely bujában fájdalmában csak szarazágra száll Beveszem az italomat, úgy enyhitem bús sorsomat, Még sem szánják, a' kik hallják kemény panaszomat. Oh mely árva, vagyok zárva, vagyok kalitkába, Eped szivem, hervad szinem, kemény rabságába Békoban vágynak lábaim, rabságban minden tagjaim Megepedek, jaj, meghalok, lankadnak kinaim. Már elestem, tőrbe estem, és megfogattattam Véletlenül, kintelenül, magamat elhagytam Nem lészen szabadulásom, magam a' siromat ásom Mert elmultak s elfordultak, régi vidámságom. (Ha a címzés életrajzi vonatkozásai igazak, akkor a szerző vagy hagyományozó: Margócsy Sámuel) *** Rabláncra lettél Engem szerettél De már nagy kár Elfelejtettél. Szemlélem másokat Jobban kedvelsz Mint engem, de nálam Jobbat nem lelsz. * Kisalakú, egységesen nyolcadrétre hajtogatott papírokra írva; Margócsy József saját kézzel írott matematika (vélhetően gimnáziumi) tankönyvének betétíapjaiként; nagyon nagy többségében Margócsy József keze írása; a kézírás egyenletessége alapján feltehető, hogy a másolások többsége az 1850-60-as években keletkezhetett. Az egyes - általam felismert - versek alatt apró betűvel írt szerzői névnek vagy a forrásként szolgálhatott versgyűjtemény címének betoldása tőlem származik.