Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Margócsy József (1837-1917) versei - Ugyanazon alkalomra

Mert előttem a' művészet Legfensegesebb dolog, 'S ha szivem hatását érzi Örömében föndobog. A' vágy viszen engem most is A művészek körébe, 'S hatni akar, nézni óhajt Annak legbelsejébe. És mentem is, hogy megnézzem Nézzem művészetedet Nemzetem 's honom leánya! Azt a' szépet, tiédet. Mely mint varázs megragadja 'S átalhatja a' kebelt 'S viszi tovább, viszi addig Míg a' művészre nem lelt. így vitt engem művészeted Személyes közeledbe, Hogy hódoljak hő szivemmel Hogy tekintsek szemedbe. 'S gondolkodtam.... téged nékem Megszollítni mint kelljen 'S habozás közt nem leltem szót Nem találtam hirtelen. Várakoztam egy ideig 'S ím megjött az alkalom... Te boldog menyasszony levél - Hanem csak a' színpadon. Ez megtörtént... lejövéi, - 's én Kérdezélek őszintén: „Hányszor ment már szép kisasszony Hányszor férjhez az idén?" Ekkor véltem: hogy az öröm Kisugárzand arcodon Akkor is ha, nem vagy épen A szinészeti (művészeti) padon.