Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Margócsy József (1837-1917) versei - Ugyanazon alkalomra

Eddig gondoltam: hogy boldog Sokkal boldogabb vagy mint én! ....Göröngyös egyiránt utunk Kezet fogva ballaghatunk Az élet kopár ösvényén. Eddig azt tartottam: hogy te, Hogy te a legboldogabb vagy. Most már tudom, tőled tudom, Hogy én igen csalatkozom, 'S csalatkozásom milyen nagy! Boldog valál! Legalább én Mindenkor annak hivélek, Midőn kedv- 's örömöt láttam Kifejezve két orczádban, És körülözönlve vélek. Boldog, sőt boldogabb valál Mint sok ezer!... Én szerintem Ki az érzemény világban Érzelgések mámorában Boldogságot lelni hittem. Boldogabb, a' legboldogabb E' világon tán volt volna Te kivüled?... a' ki minden Fény- szerencse- 's szívörömben Részesültél oly gyakorta. Igen!... téged igen sokszor Körülveszen ily boldogság! De mit ér?... ha nincsen vele Valódiság egybe kellve Csak a' puszta (rideg) valótlanság. Ugyanazon alkalomra Vággyal, forró vággyal csügtem Mindig a' művészeten, Ez vezérlett mindenhova, Hol csak művész volt jelen. Ez vitt engem, 's viszen most is Minden olyan helyekre Hol művészet napja ragyog 'S fényt áraszt ezerekre.