Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Margócsy József (1837-1917) versei - T. L. kisasszonyali első szóváltásra

'S e' fájdalom oly nagy nékem!... De hiszem, hogy megszán az ég 'S megadja: hogy te kis rózsám Valaha enyém leszesz még. Csak hogy nékem még más is fáj. Fáj nekem az is még nagyon: Hogy én a' kedves rózsámmal A „Becsalit" nem járhatom. De nekem ám még más is fáj... Fáj nekem az is végtelen Hogy irántam az én rózsám Miként látszik érzéktelen. De mit fájlalgatok én itt, Itt ezt, meg azután amazt A fajdalom enyhítőbb lesz Ha érzelmünk eggyé olvaszt. Azért arra kérlek rózsám Engedj az én kérésemnek, S legyünk egyek... 's nem mondom meg, Mi fáj ezután szívemnek. T. L. kisasszonyali első szóváltásra Most tudtam meg, hogy az élet Csakuggyan keserves élet; Midőn téged hallottalak Gyönyörűséges szép alak Sóhajtani nagyot, mélyet. Eddig hittem: hogy csak nekem Nyílik tövis közt a' rózsa, 'S ím azt kelle tapasztalnom Melletted kedves galambom Hogy ez másnak is a' sorsa. Eddig véltem: a' boldogok Sorában te vagy az egyik. Most tudom már, hogy az ember Életében nem csak egyszer Helytelenül vélekedik.