Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Margócsy József (1837-1917) versei - Mi fáj nekem?

Mi fáj nekem? ,,A' becsületszó" czímű vígjáték előadása után Az fáj nekem, édes rózsám! A mi neked olyan nagyon... És van a' panaszra okom, Mint te néked a' színpadon. Ott azt mondád Bácsikádnak „Nekem valami nagyon fáj." - Természetesen panasszal 'S ő sajonnal kérdé: „mi fáj?" Te elmondád fájdalmidat, 'S nyílként csapta meg meg szívemet E' mondatod: „az fáj nekem: Hogy Bácsi engem nem szeret." Én? egyebet? Mint a' Bácsi Szintén nem mondottam volna, Csak hogy... nem fájna a

1 szivem, Ha a' rózsám megcsókolna. Mindkettőtöknek fájdalma A csók által lecsillapúlt, 'S igazzá lőn, hogy végtére Örömöt lelt, a' ki busúlt. De reám ez másként hatott, Vidám valék 's bússá lettem, Mivel megszállt a' gondolat Hogy megcsalt, kit megszerettem. 'S csak szerencse, hogy johamar Reménysugár hatott felém, 'S általláttam, hogy a' való Történt csak a' színpadterén. Mert a' reménynek sugara Örömöt költött fel bennem, Hogy elmondhatom még neked Valósággal mi fáj nekem. Legelőször is elmondom Azt mit te.... 's mindenek felett Hogy engemet az én rózsám, - Már mint te - érted?... nem szeret.