Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Margócsy József (1837-1917) versei - Eljátszottad...

Szeretend szabadon Szeretend végtelen Akkor is ha utunk Göröngy fedett leszen. Eljátszottad, - nem mondom, hogy Színpadon a' szerepedet, 'S a' függöny legördültével Hív a' közönség tégedet. Te pedig az oly színpadról Milyen a' losonczi vala, Siettél, be a' szobába - Melynek nyitva volt ajtaja. A' közönség taps meg taps közt Csak tégedet hivott nagyon. Mit volt tenni? mint magadat Bemutatni a színpadon. A' gördönyt felhúzták,... és te... És te a' színpadon áltál, 'S mint ki valóban haragszik, Oly durczás képet csináltál. Ez nem tetszet nekem Nagyon 'S bár volt okod boszankodnod, Még is nyájas arccal kelle Fogadnod a' harsány tapsot. No de ezt eltudom nézni, Most az egyszer azon okból, Hogy nem tudtad miként én is Hívtalak egész torokból. „Mama" czímű vígjáték közkívánatrai előadása után, midőn még á társaság á csizmadia czehbeli házban tartotta előadásait, mely nem volt elegendőleg kényelmes, sem á közönség befogadására, sem á darabok előadására. A színészek az udvarnak más részén fekvő szobából, s folyosón keresztül egy ablakon át voltak kényszerítve járni a színpadra. Ugy hogy az előadás után az ki már a' szobába ment, ha hívta is a ' közönség, nem igen nagy kedve volt újra megjelenni, 's magát bemutatni. E' kis költemény épen ily esetrei vonatkozásra íratott.