Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Margócsy József (1837-1917) versei - Én ezt az életet

Imádlak... és a' leghőbben Szivem fájós gyötrelmében, Mert óh! Tudom, oh! mert látom Hogy veszendő boldogságom Midőn tőled kell elválnom. Piros rózsa, száz leveles! Ez elválás még is kedves; Oh! mert hiszem 's reménylem azt Hogy még elérjük a tavaszt, Fádról senki le nem szakaszt. 'S ha leszakaszt.... oda leszek Bánatomban el.... elveszek. Elveszek.... 's a' nagy fájdalom, Ha elzengném hattyúdalom Éretted a' mély sírba nyom. De ott is ha szabad leszen Csak érted fog verni szivem Éretted.... míg buzgó imám Égből áldást eszközöl rám, Mely tied lesz, édes Linám! (rózsám) Én ezt az életet Rab módjára tengem Mert az én kis rózsám Láncra kötött (Rabjává tett) engem. így tehát rab vagyok, Rabja szerelmének, 'S az óta, 's az óta... Szivepedve élek. Kis leány! rablánczom Szivedhez van kötve Ki megszabadíthat Az senki más, csak te. Szabadíts meg tehát, Tárd ki hő kebledet, És az ki rabod volt Szeretend tégedet.